A fényre vagy az atomokat felépítő elemi részecskékre a klasszikus fizika törvényei nem alkalmazhatók, mikroléptékben a kvantumfizika törvényszerűségei érvényesek. Mindkét díjazott a fény és az anyag közötti kölcsönhatásokat tanulmányozó kvantumoptika területén végezte a kutatásait: egymástól független kísérleteik során Wineland egy vizsgálható ioncsapdát, Haroche pedig egy fotoncsapdát hozott létre.
A részletes kifejtés szerint a két tudós „a kvantumfizikai kísérletezés új korszaka előtt nyitotta meg az utat azzal, hogy demonstrálták az egyedi kvantumrészecskék közvetlen megfigyelhetőségét azok tönkretétele nélkül”.
Hol lehet ennek szerepe? Például az elméletben már létező kvantumszámítógép megalkotásánál. Közismert, hogy a jelenlegi számítógépek tranzisztorai a van áram-nincs áram kétállású lehetőségen alapszanak, így a lehetőségeik korlátozottak. Ezzel szemben az elemi részecskékkel dolgozó kvantumszámítógép alapja, a kvantumbit vagy qbit több állású is lehet, jelentősen megnövelve ezzel a kódolt lehetőségek számát.
2012. 10. 19. (XVI/42)
