December végén a biológiai biztonságért felelős amerikai hivatal (National Science Advisory Board for Biosecurity-NSABB) azt kérte a kutatóktól, hogy a legnevesebb tudományos lapok, a Science és a Nature számára elküldött cikkeikből vegyék ki a kulcselemeket, vagyis hogy milyen lépések vezettek a halálos törzs megalkotásához ,és csak nagy vonalakban közöljék kísérleteiket. Első körben a kutatók és az újságok megegyeztek egy mechanizmusban, hogy az eredményeket hogyan bocsátják majd a megbízható kutatók és a közegészségügy rendelkezésére, de a terv végül hatalmas vitát generált. A publikálás ellenzői azzal érveltek, hogy nem elég, hogy sikerült előállítani a föld egyik legveszélyesebb vírusát, ezt követően még azt is közölni szándékoznak, hogy mi az ehhez szükséges módszer. A New York Times a kezdeti tárgyilagos tudósítások után az év utolsó napjaiban szerkesztőségi cikkben tört lándzsát amellett, hogy nem elég az adatok közlésétől elállni, hanem magát az új törzset meg kellene semmisíteni.
A szerkesztőségi cikk íróinak aggodalma érthető (a New York Times a legritkább esetekben szokott szerkesztőségi cikket írni biológiai kérdésekben), ha figyelembe vesszük az új vírus megváltozott képességeit.
A madárinfluenza vírusát (H5N1) először 1997-ben azonosították Hongkongban, amikor - átlépve a faji korlátot - hat ember halálát okozta. A vírus az ezt követő években újra és újra felbukkant, többnyire olyan helyeken, ahol nagy létszámban tartottak baromfikat, ez kell ugyanis ahhoz, hogy a vírus az emberre is „átugorjon". A megjelenés óta eltelt tizenöt évben a vírus mindössze csak mintegy 500 embert fertőzött meg, ezek közel felénél azonban a fertőzés halálos volt. Ez az arány váltott ki olyan félelmet a szakértőkben, hogy az Egyesült Királyság egy esetleges madárinfluenza-járvány elleni védekezés jegyében néhány éve több mint 60 millió adagot „spájzolt" be a Tamiflu nevű antivirális gyógyszerből. (Ennek egy részét végül a sertésinfluenza ellen használták fel, sikerrel.) A magas halálozási arány ellenére eddig megnyugtató volt, hogy a vírus csak ritkán lépte át a faji korlátot, és emberről emberre nem terjedt. Egyes kutatók, köztük az elhíresült kutatás vezetője, Ron Fouchier, a Rotterdami Egyetem professzora szerint, ha a vírus egy mutáción megy keresztül, alkalmassá válhat arra, hogy embereket fertőzzön meg.
2012. 01. 27. (XVI/04)
