Mérő Miklós

Ariel Saron, Izrael kormányfője kedd óta nyugodtan alhat. Hosszú, hosszú hónapok óta először. Törvénybe iktatták akaratát, amelyet ha kell, akár katonai támogatással is végrehajtanak. Nyolcezer zsidót telepítenek ki Gázából. Többségükben olyanokat, akik vallási, politikai meggyőződésből laknak ott, akiknek az elveikhez való ragaszkodásuk fontosabb, mint saját és családtagjaik testi épsége, ha nem éppen élete, akik önként telepedtek le ellenségeik tömege közé, s akik maguktól sohasem hagyták volna el ottani otthonaikat. Ezt most mégis megteszik, mert Ariel Saron így akarja, s mert Saron, akarata véghezviteléhez megfelelő számú szövetségesre talált. Az a Saron, aki maga találta ki e települések létesítését, maga biztatta ezeket az embereket vagy a szüleiket az odatelepülésre, maga harcolta ki, hogy elhatározásuk véghezviteléhez a zsidó állam minden eszközzel támogassa őket, maga rendelte el katonai védelmüket, melynek következtében az izraeli hadsereg sok száz katonája esett el vagy sebesült meg.

Rafik Hariri volt libanoni miniszterelnök február 14-i meggyilkolása óta – miután Szíriát teszik azért felelőssé – egyre nagyobb nyomás nehezedik a damaszkuszi kormányra, hogy vigye haza 14 ezer főnyi katonaságát Libanonból. Ezt követeli Bassar el-Asszadtól az Egyesült Államok kormánya, az ENSZ, az Arab Liga, az Európai Unió és a Szíria-barát kormányát alig két hete megdöntő libanoni nép. 

"A hatósági tiltás ellenére 50 ezer bejrúti polgár gyűlt össze a város központjában, a libanoni parlament előtt, magasra tartott táblákkal, melyeken a »Szíria kifelé!«, »Libanon a mi vallásunk!« és »Az igazságot akarjuk: ki ölte meg Haririt?« feliratok díszelegtek. A nemzeti himnuszt énekelték, Szíria-ellenes jelszavakat skandáltak, és időről időre felszólítottak minden libanonit, hogy csatlakozzon a függetlenségi felkelésnek nevezett új népi mozgalomhoz" – adta hírül hétfőn délelőtt a Reuters és az AFP hírügynökség. Nem sokkal később, a délutáni órákban már új hírt kürtöltek világgá a hírügynökségek: "Lemondott a libanoni kormány!"

Bagdadban közzétették a január 30-ai iraki választások hivatalos végeredményét. Az eredmények nem okoztak felhőtlen örömet Washingtonban, bár Bush elnök újfent gratulált az iraki népnek azért, hogy saját kezébe vette sorsának alakítását. 

Teljes és kölcsönös tűzszünetet hirdetett a szembenálló felek között Ariel Saron izraeli kormányfő és Mahmud Abbász palesztin elnök kedden a Sarm-es-Sejki csúcstalálkozón. A szóbeli megállapodást tanúként Hoszni Mubarak egyiptomi elnök és II. Abdallah, Jordánia királya hitelesítette.

"Második megbízatásom ideje alatt is eltökélt szándékom a terrorizmus elleni harc szakadatlan folytatása, és a szabadság világméretű térnyerésének az előmozdítása. Az Egyesült Államok folytatja a terroristák ellen külföldön viselt háborúját, hogy ne saját területén kelljen szembenéznie velük. Washington ennek során igénybe veszi a szükséges eszközöket annak megakadályozására, hogy tömegpusztító fegyverek terroristák vagy zsarnokok kezére kerülhessenek…" – mondta George W. Bush amerikai elnök hétvégi rádióbeszédében.

"Reformokat nem lehet külföldi tervek és másoktól átvett elgondolások alapján megvalósítani. Mint ahogy nem lehet tankokkal, ágyúkkal és a válságok megoldása helyett azok manipulálásával sem" – mondta Muhamad bin Rasid al-Maktum, az Egyesült Arab Emírségek trónörököse és védelmi minisztere a múlt héten egy, a Közel-Kelet kihívásairól tartott konferencián. Bin Rasid ezt a Washingtonnak célzott üzenetét azután mondta, hogy a konferencián szintén előadó egykori amerikai elnök, Bill Clinton arra szólította fel a nemzetközi közösséget, hogy támogassa a jövő hónapban megválasztandó palesztin vezetőket az izraeli–palesztin békefolyamatban és a terrorizmus elleni harcban. Vagyis azt mondta, hogy a változásokat nem lehet kívülről erőltetni.

"Most kell megragadni az alkalmat ahhoz, hogy nyélbe üssük a zsidó telepek felszámolását a gázai övezeti Palesztin Autonómiában, és kivonjuk onnan az izraeli katonaságot, mert most vannak először többségben a jobb- és baloldalon azok, akik ezt szeretnék" – jelentette ki Simon Peresz, az izraeli ellenzéki Munkapárt elnöke az elmúlt héten azt követően, hogy a kormányzó párt, a jobboldali Likud központi bizottsága hatvankét százalékos arányban támogatta, hogy Ariel Saron kormányfő megkezdje a kormányalakítási tárgyalásokat a balközép Munkapárttal. Azóta szinte éjjel-nappal folynak Tel Avivban a tárgyalások a két nagy párt között, hol optimizmust gerjesztve jelentős lépésekkel előre haladva, hol válsághangulatot idézve drámaian megtorpanva. 

Hogy Ukrajnában politikai válság van, az köztudott. Ám hogy annak mi vagy ki az oka, az teljességgel tisztázatlan. Az eddigi kormányfő, Viktor Janukovics szerint az Amerika és Nyugat-Európa által feltüzelt és támogatott, az eddigi hatalmat alaptalan koholmányokkal vádoló ellenzék mélyíti e válságot. A hatalomra törő eddigi ellenzék vezére, Viktor Juscsenko szerint azonban változatlanul az orosz birodalomhoz tartozni akaró, haladásellenes reakciós kormányerők szítják az ellentétet a lakosság körében, attól sem visszariadva, hogy polgárháborúba sodorhatják az országot. Az a tény azonban, hogy az elnökválasztási harc második fordulója sem döntötte el: ki – melyik Viktor – vezeti majd az országot az elkövetkező években, s hogy a válság jelei egyre markánsabban mutatkoznak meg, valamint az, hogy egyáltalán nem lehet tudni, hogy a december 26-ára kiírt harmadik választásnak ki lesz a győztese, s milyen következményei lesznek, egyre inkább a káosz okozóinak megnevezésére, a bűnbakokra mutogatásra ösztönzi Ukrajna népét.

"A Fatah palesztin mozgalom jövő augusztusban irányító szerveinek megújítására belső választásokat tart. A mozgalom tizenöt év után először új tagokat választ forradalmi tanácsába, központi bizottságába és több, fontos testületébe. A választásokat a nemrégiben elhunyt Jasszer Arafat születésnapjára tűzték ki. A most elhatározott választások nagyobb teret engednek majd az újabb generációknak a vezetésben" – jelentette ki a szervezet egyik tisztségviselője, Amin Makbúl.

Valóságos diplomatainvázió volt a héten a közel-keleti térségben. A sort Colin Powell távozó amerikai külügyminiszter nyitotta, aki búcsúlátogatásra érkezett Jeruzsálembe, illetve Ramallahba. Powell pontot akart tenni négyéves, igyekezettel teli, ám nem túl sikeres közel-keleti tevékenysége végére. Utoljára szólította fel Ariel Saron izraeli miniszterelnököt és Mahmud Abbászt, a volt palesztin miniszterelnököt, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet új elnökét arra, hogy – immár megszabadulva Jasszer Arafattól – a lehető leggyorsabban újítsák fel a béketárgyalásokat, s hogy mindent tegyenek meg annak érdekében, hogy zökkenőmentesen bonyolódhassanak le a január 9-re kiírt palesztin választások. 

"Fallúdzsa egyes utcáin szörny? hullaszag terjeng. Nincs már a szunniták városában semmiféle orvosi ellátás, a sebesülteket Tikrit város kórházába szállítják kezelésre – ha tudják. Egy helyi lakos elmondta a külföldi tudósítóknak: két napja nem tudja eltemetni a gránátrobbanástól meghalt nyolc éves fiát, mert a folyamatos heves harcok miatt nem merészkedik ki a némi biztonságot nyújtó falak közül. Megszűnt az áram- és a vízellátás, az épületek mélyén megbúvó emberek víz- és élelemtartaléka elfogyott, s egyelőre nincs is kilátás ezek feltöltésére, hiszen a kilépés a nyílt utcára veszélyes, a boltok pedig mind zárva vannak. A mintegy 300 ezer lakosból talán 50 ezer maradt a városban, a többi már korábban elmenekült az ismétlődő légitámadások elől, vagy a készülő nagyszabású amerikai offenzíva hírére távozott el a támadás megindítása előtt."

Iraki lázadók csapdába csalták és agyonlőtték az új iraki hadsereg 43 újoncát, és öt, a katonákat szállító sofőrt Bagdadtól észak-keletre – közölték vasárnap iraki katonai és rendőrségi források. A hír bejelentését követően néhány órával Abu Muszab az-Zarkávi, a Jordániából származó terrorista bandája a világhálón nyilvánosságra hozott közleményében bejelentette: a szervezet tagjai csalták tőrbe, és ölték meg az iraki újoncokat.

Színt vallott Abu Muszab az-Zarkávi jordániai származású terrorista vezér Irakban működő csoportja az elmúlt hét vasárnapján. A világhálón megjelent közleményében a következőt adta hírül: "Bejelentjük, hogy az at-Tauhíd val Dzsihád hercege és katonái hűséget fogadtak Oszama bin Ladennek, a mudzsahedek sejkjének."

A Jerusalem Post egyik szerkesztője cikkében úgy véli, hogy a Gázai övezetben elindított "Büntetés Napja" elnevezésű hadművelet, melynek hivatalos célja az izraeli területek ellen intézett palesztin rakétatámadások leállítása, olyan időszakban zajlik, amikor az "európai vélemények nem számítanak, míg azok a washingtoni hangok, amelyek viszont számítani szoktak, most az elnökválasztással vannak elfoglalva". Ebben a vákuumban megnőtt Ariel Saron mozgástere, hogy egy régi-új stratégia alkalmazásával megpróbáljon a Hamasz rakétáinak hatósugaránál szélesebb ütköző zónát létrehozni a fenyegetett izraeli települések köré. Válaszul a Hamasz azzal fenyegetőzött, hogy hamarosan új, az eddigieknél messzebbre eljutó rakétákat vet be nagyobb városok, például a Földközi-tenger partján fekvő Askelon ellen.

Gépkocsijába rejtett pokolgéppel meggyilkolták a Hamasz palesztin radikális mozgalom egyik vezetőjét vasárnap Damaszkuszban – közölte a szervezet egyik szóvivője. A pokolgépes merénylet áldozata Ezzeddin asz-Sejk Hálil, akit az izraeliek tizenkét évvel ezelőtt, az első palesztin intifáda (felkelés) idején száműztek a Gázai övezetből. Az al-Dzsazíra arab hírtelevízió jelentése szerint a negyvenkét esztendős Hálil akkor vesztette életét, amikor a pokolgép felrobbant az általa vezetett gépkocsiban Damaszkusz az-Zahira negyedében. A robbanószerkezetet feltehetően a vezetőülés alatt helyezték el. Egy szemtanú elmondása szerint Hálil éppen beült a kocsijába, majd az autóban telefonhívást kapott, és amikor fogadta, vagyis megnyomta a mobil hívásfogadás gombját, akkor történt a robbanás. 

"Oroszország kész megelőző csapást mérni a terroristák bázisaira a világ bármely térségében" – jelentette ki Jurij Balujevszkij orosz vezérkari főnök néhány nappal a beszlani túsztragédia után. Az orosz tábornok kijelentése nemcsak visszatetszést, hanem meghökkenést és félelmet váltott ki a volt szovjet tagköztársaságokban, és a világ minden táján – közölte egyidejűleg az angol Reuters és a német AFP hírügynökség.

Szudán nyugati részén, Darfur tartományban az elmúlt időszak összecsapásai nyomán több mint egymillió embert űztek el otthonából. A térségben, ahol több mint egy éve heves harcokat vívnak, már nincs elegendő élelmiszer, ivóvíz és gyógyszer a menekültek és a helyiek ellátására. A területen a menekültek egyharmada (400 ezer ember) az élelem és ivóvíz hiánya miatt már közvetlen életveszélyben van. Az ENSZ és a humanitárius szervezetek a szudáni helyzetet a világ egyik legjelentősebb humanitárius katasztrófájának nyilvánították.

Az észak-oszétiai tragédia nyomán Vlagyimir Putyin orosz elnök a terror elleni nemzetközi harc szükségessége címén, de valójában az orosz birodalom megtartásához – a kaukázusi iszlám köztársaságokhoz való görcsös ragaszkodásával együtt – nemzetközi segítséget kér. Milyen hatással lesz ez a nagyhatalmak és a válságtérségek közötti viszonyra?