A gonosz ábrázolásával óvatosan kell bánni, nehogy ezzel az emberekben lakó rosszat erősítsük – egyebek mellett ez lehet Vidnyánszky Attilának, a Nemzeti Színház új főigazgatójának a művészeti ars poeticája. Az eddig a debreceni Csokonai Színházat dirigáló rendezővel többek között arról beszélgettünk, hogy tervei szerint miben lesz más az általa vezetett Nemzeti, mint az elődjéé, Alföldi Róberté.

Pattanásig feszült a helyzet az LMP-ben: a párt egyik szárnya együttműködést szeretne a többi demokratikus párttal, azonban ha nem kapnak erre felhatalmazást a hétvégi kongresszuson, akár ott is hagyhatják az LMP-t. Schiffer András frakcióvezető ezzel kap­csolatban a Heteknek azt mondta, hallotta ezeket a véleményeket, de nem szereti az ultimátumokat. Forrásaink szerint egyébként továbbra is ő áll nyerésre. Úgy tudjuk, ha pártszakadás lesz, akkor legtöbben az Együtt 2014-hez igazolhatnak át.

Nem telik el úgy nap, hogy kormánypárti politikusok ne emlegetnék az MSZP izraeli kampánytanácsadójának, Ron Werbernek a nevét olyan összefüggésben, mint aki miatt újra a „gyűlölet útjára” lép a szocialista párt. Bár az utóbbi években nem sok sikeres kampány köthető a tanácsadóhoz, mégis úgy tűnik, hogy a Fideszt a 2002-es vereségére emlékeztetheti az általuk elképesztő tulajdonságokkal felruhá­zott szakértő. A szocialisták pár hónapja iga­zol­ták le Werbert, pedig 2004-ben éppen az ő receptje nem jött be az MSZP-nek az európai parlamenti választásokon.

Közel hét százalékkal esett vissza a hazai ipari termelés. A csökkenés mögött elsősorban az elektronikai termékek gyártásának a visszaesése áll, amelyet a Mercedes gyár beindulása sem volt képes ellensúlyozni. Róna Péter közgazdász szerint egyre jobban látszik, hogy kimerült az a modell, miszerint Magyarország lesz Európa olcsó összeszerelő üzeme. 

Lapértesülések szerint a múlt héten Orbán Viktor beszélt a regisztráció lefújása előtt a párt választójoggal foglalkozó szakpolitikusaival, akik meggyőzték, hogy nem érdemes harcolni a regisztrációért. Ön ezek között a szakértők között volt? Mivel győzték meg a miniszterelnököt?– A Fidesz belső döntéshozatalával kapcsolatos sajtóhírek kétségkívül szórakoztatóak, de nem kell őket komolyan venni. A végső döntést a miniszterelnök hozta meg – tudomásom szerint a Fidesz elnökségének tagjaival folytatott konzultáció után. A döntés okait Rogán Antal frakcióvezető ismertette. Ha az AB a regisztrációt a Magyarországon lakóhellyel rendelkező magyar állampolgárok esetén is alkotmányosnak találta volna, akkor e döntés véget vetett volna az önkéntes feliratkozással kapcsolatos politikai és jogi vitáknak. Ennek az ellenkezője történt, ezért az AB döntésének ismeretében nem kívánjuk e vitákat folytatni, mivel az a választások nyugodt lebonyolítását veszélyeztetné.A nemzetközi sajtó azt írja: elképesztő pofon volt az Alkotmánybíróság döntése a kormánypártoknak.  Lesz-e következménye a fiaskónak?– A döntés következménye, hogy 2014-ben nem lesz választási regisztrációMagyarországon. Ön az Önnek szimpatikus külföldi tudósításokat interpretálja, szerintem azonban a valós helyzetet a Die Pressében Orbán ellenfeleinek rossznapja címmel megjelent tudósítás írja le.A kormánypártoknak szerintem a regisztráció egyáltalán nem lett volna előnyös, de az egészen biztos, hogy annyira nem, hogy a döntéssel mindenki számára teljesen egyértelművé vált: Magyarország számtalan nyugati demokráciánál is komolyabb ellensúlyokkal működő jogállam.Egyetért azokkal a véleményekkel, miszerint átléptek volna egy „vörös vonalat”, megkérdőjelezhető lett volna a következő választások legitimitása, ha az AB nemleges állásfoglalása ellenére bármilyen módszerrel, például az alaptörvény átírásával volna a regisztrációs kötelezettség?– Azzal egyetértek, hogy a választások viszonylag nyugodt lebonyolítása szempontjából nem szerencsés, ha egy évvel a választás várható időpontja előtt még nem ismertek azok az anyagi, jogi, illetve eljárási szabályok, amely szerint a választást le kell bonyolítani.Az Index cikke szerint, az AB döntéséhez fűzött magyarázatokból úgy tűnik, hogy a jobboldali politikusokból lett alkotmánybírók nem meszelték volna el a regisztrációt. Az igazság (ha még jogiról is beszélünk) attól függ, hogy ki jobb- és baloldali?– Az index.hu erről szóló tudósítása a szakmai igénytelenség iskolapéldája, hiszen a szerzőnek még azt sem sikerült eltalálnia, hogy kik azok az alkotmánybírák, akiket ebben a ciklusban választott meg az Országgyűlés. A valóság az, hogy az ebben a ciklusban megválasztott alkotmánybírósági elnök és hét alkotmánybíró közül négyen szavaztak a regisztráció mellett és négyen ellene, tehát ha csak ők döntöttek volna, a belföldi regisztráció kapcsán akkor is azonos eredmény született volna, mivel szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata dönt. Ráadásul mind az átmeneti rendelkezések, mind a választási eljárási törvény előadó bíráját a jelenlegi parlamenti kormánytöbbség választotta meg. Ebből az is következik, hogy az ellenzék által az alkotmánybírák megválasztásakor megfogalmazott, elfogultságról szóló vádak látványosan összeomlottak.Orbán Viktor a Kossuth Rádióban még tavaly decemberben azt mondta, hogy azért nem lehet baj a regisztrációval, mert az alkotmányos. Önt nem aggasztja, hogy a miniszterelnök ennyire nem érzi, nem érti, hogy mi az alkotmányosság? Azt mondta akkor, hogy a vita műbalhé, majd komoly jogtudósok, az alkotmánybírók mondták azt, hogy nem az.– A belföldi regisztráció alkotmányosságának vizsgálatát az átmeneti rendelkezések megsemmisítése tette lehetővé. A miniszterelnök tehát jól ismerte az alkotmányt, arra nyilvánvalóan nem számíthatott, hogy az Alkotmánybíróság az alkotmány betűje és a jogalkotó szándéka szerint is alkotmány részének tekintett átmeneti rendelkezések egy részét is meg fogja semmisíteni.Kósa Lajos, a Fidesz alelnöke azzal érvelt a regisztráció mellett, hogy a tudatosság miatt lett volna rá szükség, hogy „sehol ne rotyogjon a gulyás”, ne az utolsó pillanatokban döntő kétes módon választásra bírt, politikailag nem tudatos szavazók döntsenek az ország sorsáról. Erre a problémára van-e újabb ellenszerük?– A választási csalások visszaszorítására a regisztráció alkalmas eszköz lehetett volna. Pillanatnyilag hasonlóan alkalmas megoldást nem látok, de természetesen az Országgyűlésnek az alkotmánybírósági döntés keretei között mindent meg kell tennie, hogy a visszaélések lehetőségét minimalizálja.

A héten formális tárgyalások kezdődtek több ellenzéki párt és politikai mozgalom között, de elképzelhető, hogy csak látszategyeztetések zajlanak. A háttérben a kártyákat osztó politikai szereplők helyezkedése egyértelmű, de vannak olyanok, akik attól tartanak, hogy a „hosszú út alatt” elkopik Bajnai Gordon nimbusza. Persze az is lehet, hogy néhányan éppen erre játszanak.

A második világháború óta gyakorlatilag tízévente rendre az államcsőd közelébe került Magyarország, amit csak bizonyos értelemben zseniálisnak nevezhető  ügyeskedéssel tudtak az ország akkori vezetői elkerülni. Legtöbb esetben a krízis tényét elhallgatták az emberek elől, ám a válsághelyzet megoldása mindig az adóssághegy növekedéséhez vezetett – derül ki a közelmúltban megjelent Kádár hitele – A magyar államadósság története 1956–1990 című könyvből.

Az elmúlt időszakban bejelentett rezsicsökkentési tervek egy többlépcsős „leértékelési” sorozat részét jelentik, amellyel az a Fidesz célja, hogy a 2014-es választások idejére jelentős gáz- és áramárcsökkentést érezzenek a választópolgárok. Éppen ezért a Heteket informáló kormánypárti politikusok sajnálják, hogy a diáktüntetések elvonták a figyelmet a kormány „tízszázalékos karácsonyi ajándékáról”, magyarán arról, hogy valójában megkezdődött a kampány, a választási osztogatás.  

A kormánypárti szereplők többnapos, zavaros katasztrófakommunikációja következtében országos tüntetéssorozat zajlott Magyarországon, melynek a korábban apolitikus nemzedéknek tartott egyetemisták és gimnazisták lettek  az élharcosai. A demonstrációkban egymástól távoli témák is „összeértek”, így a kormány politikáját kritizáló szociális munkásoktól kezdve a művészeken át a tanárokig sokan hallatták a hangjukat. Kérdés, hogy az elégedetlenséget melyik politikai formáció lesz képes „becsatornázni”. Mert igény volna rá.

Május 15-ig kellett volna a Nemzeti Emlékezet Bizottságáról (NEB) szóló kormányzati előterjesztést elkészíteni, de még ma sem döntött a Fidesz elnöksége a múltfeltáró intézményről szóló koncepcióról.

Eldőlt, hogy a kormánypártoknak egyre kínosabb Matolcsy Györgyöt úgy vezetik ki a rendszerből, hogy ő lesz Simor András utódja – állította egy kormánypárti forrásunk. Egy másik éppen az ellenkezőjét mondta, azzal a kitétellel, hogy a gazdasági miniszternek az a feladata, hogy a megszorítások az ő nevéhez kapcsolódjanak, de nem tudni, mi lesz vele a jövőben. Távozására akkor kerülhet sor, amikor a Fidesz vezérkara hangulat- és stílusváltást akar generálni a 2014-es választási kampányra ráfordulva. Mindkét forrásunk megerősítette, hogy a jegybanki devizatartalékkal komoly „gazdaságélénkítő” szándékai vannak a Fidesz vezetésének.

Ha szó szerint vesszük, akkor csak és kizárólag szembesítés jelleggel hajlandó az LMP a Bajnai Gordon nevével fémjelzett Együtt 2014 mozgalommal tárgyalni. A csatlakozás viszont teljesen kizárva. Hajnal háromig tartó hosszas vita után született meg a különutas politika melletti döntés az ökopárt kongresszusán, utána pedig a kisebbségben maradtak sorra mondtak le pozícióikról, mert szerintük az elfogadott stratégia irreális. Azóta a képviselőcsoport – formálisan ugyan nem, de gyakorlatilag – kettészakadt, hisz alakult egy összefogás-párti platform az LMP-ben, amely amúgy többségben van a frakcióban.

Úgy tűnt, mintha az ellenzéki felzúdulások miatt nyitotta volna meg újra a Fidesz és a KDNP a részletes vitát a választási eljárásról szóló törvényről, de a módosító javaslatok elolvasása után egyértelmű, hogy nem nagyvonalú gesztusról volt szó. Újabb ötletekkel a kampány területén tesznek be a lehetséges riválisoknak, noha a fő szlogen a válság miatti gazdaságosság.

Kotyvaléknak tartja Bokros Lajos a kormány gazdaságpolitikáját. Szerinte a Kádár-rendszer langymeleg, teljesítménnyel és nemzetközi versenyképességgel nem alátámasztott, külföldi hitelekből finanszírozott, koraszülött jóléti állama iránti ábrándokat a jelenlegi kormány leöntötte a Horthy-rendszer iránti neobarokk és nacionalista nosztalgiával. A közgazdászprofesszor a Heteknek adott interjújában arról is beszélt, hogy  indul a 2014-es választáson, illetve hogy vétek összehasonlítani a Matolcsy-csomagokat az általa fémjelzett 1995–1996-os stabilizációs programmal.

Támogatóinak köre, így például a Milla vezetése is sikeresnek tartja az exminiszterelnök közéleti belépőjét, egyértelmű, hogy Bajnai Gordon ismét felkerült a magyar politikai térképre. Számos ellenzéki politikussal és háttér-emberrel beszélgetve viszont úgy látszik, a neheze csak most következik Bajnai és csapata számára. Támogatói az összefogás sikere melletti érveket, míg a kritikusai és riválisai a kérdőjeleket sorolták lapunknak.

Ön szerint árt vagy használ az a Fideszt leváltani akaró ellenzéknek, hogy napok óta „anyázzák” egymást? Gyurcsány a Millára tört, Bajnait pedig bírálta, míg Schiffer András testületi döntés nélkül nyilatkoztatta ki, hogy Bajnai már pedig soha nem lesz az LMP miniszterelnöke.– Rövid távon bizonyára, de hosszabb távon a demokratikus ellenzék számára nincs más lehetőség, mint az összefogás. Jelenleg a helykeresés zajlik. „Kóstolgatják” ugyan egymást a felek, de legalább már történik valami. Korábban mindenki a maga útját járta, de az új választási törvény egyértelművé tette, hogy csak együttműködéssel lehet legyőzni a Fideszt. Mindenki abban érdekelt, hogy domináns vagy legalább fajsúlyos szereplő legyen. A végén persze majd egy vezetője lesz az ellenzéki együttműködésnek, akihez mérik majd a többiek helyét az összefogásban. Ha a viták elcsendesednek tavaszig, akkor is marad egy év a választási felkészülésre.A veszekedő ellenzék nem inkább a Fidesz malmára hajtja a vizet? Orbán Viktorék karosszékből nézhetik a 2014-es választást, ha mindenki külön indul, Bajnaitól a DK-ig, az LMP-től az MSZP-ig, felaprózva a baloldali tábort.– Talán lesz annyi politikai érzékük, hogy nem engedik idáig fajulni a vitákat. Egyébként ettől azért nem tartok, mert egy dolog, hogy ők milyen viszonyban vannak egymással, más azonban a társadalmi igény. Ha profi politikusok, akkor kénytelenek lesznek meghallani a választóik szavát.  Schiffer András LMP-s politikus azt nyilatkozta, hogy soha sem lesz a pártja miniszterelnök-jelöltje Bajnai.– Ez a vélemény nem tükrözi a párt hivatalos álláspontját. Nincs olyan testületi döntés, ami kizárja a Bajnai Gordonnal való együttműködést. Schiffer ezzel az akciójával feltehetően a párton belül akarja visszanyerni a pozícióját. Az LMP novemberben dönt a párt követendő stratégiájáról. Míg a frakcióban Jávor Benedek rendelkezik szűk többséggel, addig a pártszervezetben állítólag Schiffer, aki talán így akarja sarokba szorítani a szélesebb ellenzéki összefogás LMP-s híveit.Ha az LMP egyedül indul el, akkor csak néhány képviselője juthat be a parlamentbe. Feltételezem, nem az Schiffer András jövőképe, hogy két társával elüldögéljen majd a Tisztelt Házban.    Ez a konfliktus akár szakadáshoz is vezethet?– Ez a párt számára politikai öngyilkosság lenne. Inkább mindkét oldal küzdeni fog, hogy álláspontjának többséget szerezzen. Schiffer Andrást a demokratikus jogállam elkötelezett hívének ismertem meg, ezért csodálkozom a mostani hozzáállásán. Mintha nem látná a különbséget a 2010-ig létezett liberális demokrácia és a mostani kirekesztő, a szabadságjogokat korlátozó „féldemokrácia” között. A Fidesz leváltása nem csupán szokványos kormányváltás lenne, hanem talán a demokrácia megmentését is jelentené. Az utóbbi időben egy tekintélyelvű rezsim kialakulása felé sodródik az ország, amelyen a demokratikus ellenzéki erők összefogásával lehet változtatni. Ennek módja és időzítése persze sokféleképpen elképzelhető.  Az Egyesült Államokban az elnök kihívójának hónapokig tartó belső kampány után adnak esélyt az indulásra. Bajnainak akár jót is tehet, ha sikerrel megy át a megosztott ellenzék személyes vitákkal aláaknázott terepén? Ha ezen az „előválasztáson” egységet tud teremteni maga mellett, akkor talán kormányozni is képes lenne?– Nagyon vonzó az amerikai választási rendszerben, hogy a pártokon belül nyílt versenyben méretik meg magukat a jelöltek. A küzdelemben világossá kell tenniük álláspontjukat, de óvatosnak is kell lenniük egymás kritikájával, mert – győzelmük esetén – párton belüli riválisaikból lesznek későbbi támogatóik. Az egyikük elnökjelölt lesz, ezért nincs a párton belül „mindent vagy semmit” jellegű harc. 2008-ban Hillary Clinton először kemény versenytársa volt Barack Obamának, ám az utóbbi jelölése után annak támogatójává, majd alelnökévé vált. Nagyszerű lenne egyszer eljutni a politikai kultúra e magas színvonalára Magyarországon.    Bajnai Gordon ringbe szállását a lassan, de biztosan növekvő társadalmi nyomás kényszerítette ki. Ez arra ösztönzi a demokratikus ellenzék többi szereplőjét, hogy maguk is adjanak egy esélyt Bajnainak. A volt miniszterelnök konszenzusteremtő politikusnak tűnik, legalábbis ő jelentheti a legkisebb közös többszöröst. Ő az, akit legkevésbé utasítanak el az LMP-től az MSZP-ig terjedő spektrumban, így potenciálisan széles bázissal rendelkezik a baloldalon. 2014-ben arra tehet hitelesen hangzó ígéretet, hogy rendbe hozza a gazdaságot, és hozzákezd a jogállamiság helyreállításához. A Fidesz politikájának kudarcaként előállhat az a helyzet, hogy sokan akarnak majd higgadt, szakértői kormányt. Két év után pedig jöhet megint egy pártpolitikus, hiszen többpártrendszerben csak átmeneti időre tud szerepet vállalni egy párton kívüli vezető.Ez akár azt is jelentheti, hogy Mesterházy Attilának, az MSZP elnökének az lehet a perspektívája egy ilyen alkuban, hogy két év után átveheti a kormányfői stallumot?– Ez a szereplőkön és az erőviszonyokon múlik, de akár ez a forgatókönyv is működőképes lehet. Jelenleg úgy tűnik, hogy Bajnai ellenpontozni tudná Orbán Viktor rámenős, agresszív stílusát. De túl korai ezen morfondírozni. Kormányképes ellenzéki összefogás csak úgy jöhet létre, ha a váltásban érdekelt politikusok először a közös teendőkben egyeznek meg.A Milla élesen bírálja a pártokat mint a húsz év kudarcának okait. Nem jelent-e hitelességi problémát a Millának, hogy Bajnai három évig gazdasági miniszter volt a Gyurcsány-kormányban, majd egy évig miniszterelnök? Egyebek mellett Mesterházy Attila és Gyurcsány Ferenc szavazataival tudta megvalósítani a programját?– Valóban, a helyzet pikantériája, hogy Bajnai távolról sem újonc, hiszen az MSZP támogatásával négy évig kormánytag volt. Három évig miniszter, majd egy évig miniszterelnök. Juhász Péter a Milla egyik vezetője szerint Bajnai azért kivétel, mert nem pártpolitikusként szerepelt. Kormánya viszont jórészt szocialista miniszterekből állt, igaz, a válságra megfelelő válaszokat tudott adni.    Miért kell Bajnainak a Milla segítsége?– Mert széles összefogásra van szükség, és ennek láthatóvá kell válnia. Ha Bajnai ebben hisz, nem jelentkezhet be csak az MSZP-nél. Nem rendelheti alá magát az MSZP elnökének, mert akkor rögtön beszorul az szocialista mezőbe. Az adhat esélyt a számára, ha szélesebb támogatói kört tud megnyerni, mint amit egy pártpolitikus elérhet.  De ez nem a személyes ambíciók miatt hasznos, hanem mert ez által a demokratikus ellenzék egésze erősödik. Ha ugyanis csak az MSZP indulna el, akkor feltehetően sokan otthon maradnának a választások idején, még akkor is, ha már rég kiábrándultak a Fideszből.Bajnai koncepciója nyilván az, hogy az ellenzéki összefogás két lábon álljon: van egy civil lába a Milla segítségével, illetve pártpolitikai támasza, az ellenzéki pártok (elsősorban az MSZP) révén.  A legnagyobb pártpolitikai erő Mesterházy Attila mögött áll, de jelentős szakpolitikai tudás és a civil támogatás van Bajnai mögött, ami komoly hasznára válhat a kormányzóképességnek. Ez a helyzet a jobb megegyezés esélyét készíti elő, mert e két szárnynak szót kell értenie egymással még 2014 előtt.Mi lehet az oka, hogy Gyurcsány megdorgálta Bajnait, amiért összeállt a Millával?–Azért, mert ők együtt komoly kihívást jelenthetnek a Demokratikus Koalíció számára. Hasonló szavazóbázisra aspirálhat ez a két társaság. De újra érdemes figyelembe venni, hogy a helyzet nagyon cseppfolyós. A Milla ma már nem ugyanaz az ártatlan politikai szereplő, mint ami két évvel ezelőtt volt: elitellenessége „elmúlthúszévezéssel” párosul, amivel azt az illúziót kelti, mintha a múltat el lehetne törölni, és a jövőt újra lehetne kezdeni. Az utóbbi időben a Milla sok embert elbizonytalanított azzal, hogy nem lehetett róla tudni, mit is akar valójában. Ezt Gyurcsány Ferenc is felismerte, amikor alternatívát kívánt állítani a Millának. A pártellenes populizmusra vonatkozó karakteres megszólalásával kísérletet tett arra, hogy a Milla ellenpontját képezze, s így növelheti a DK súlyát a demokratikus ellenzéken belül.Látványosan óvatos az MSZP. Mire játszhat Mesterházy Attila?– A szocialisták a demokratikus ellenzék vezető erejévé váltak, hiszen e térfélen mindenki más 10 százalék alatt szerepel a közvélemény-kutatásokban. Ráadásul az elmúlt időszakban két időközi választáson is győztek, ami növelte az önbizalmukat. Ebből akár arra a következtetésre is juthatnának az MSZP stratégái, hogy érdemes a többi kis ellenzéki párt eltüntetésére játszani, és így egyedül ők maradnak majd a porondon a Fidesz versenytársaiként. Úgy látom, szerencsére ezt a hibát nem akarják elkövetni. Nyitottak az ellenzéki együttműködésre, igaz, kicsit úgy, ahogy a nagyobb testvér a kisöccsével való osztozkodásra. Ez a kettős hozzáállás érezhető náluk, mintha azt mondanák: „Mi vagyunk az erősebbek, de azért vigyáznunk kell ezzel”. Van vesztenivalójuk, ezért óvatosak.Mi lehet a jobb Mesterházynak: ha ő lesz a király, azaz a miniszterelnök-jelölt, vagy ha ő a királycsináló, aki esetleg Bajnai párthátterét megteremti?– Létező dilemma, de Mesterházy Attilának ezt ma még nem kell eldöntenie. Egy politikus soha sem csupán egyetlen forgatókönyvvel rendelkezik, így nem tudhatom, hogy mit gondol erről az MSZP elnöke. Úgy tűnik, az idő neki dolgozik. Mesterházy tanulni igyekszik elődei bukásának történetéből, akik mögül egy ponton túl kihátrált a párt. A legfontosabb célja, hogy az MSZP hozzá való lojalitását megőrizze, mert az lesz a legerősebb szereplő, akit a legnagyobb párt támogat. Így akár jól is jöhet számára Bajnai személye, akiből válságkezelő kormányfő lehetne a legnehezebb időkben. Még ez után is eljöhet Mesterházy ideje, hogy átvegye a stafétabotot. De bármit is hoz a jövő, meg­győződésem, ők együttműködésre vannak utalva.Ön együtt dolgozott Orbán Viktorral a Fidesz hajnalán. Ismeri a gondolkodásmódját és képességeit. Mire készülhet?– A választási törvény folytonos fabrikálásából úgy tűnik, arra készül, hogy a Fidesz egy kicsivel megnyeri a választást, és ezt a győzelmet kell annyira felnagyítani, hogy kormányozni tudjon. Ha tényleg trendfordulót jelent az MSZP két időközi győzelme, akkor lehet, hogy az általuk kimódolt választási szabály éppen ellenük fog dolgozni. Az mindenképpen benne lehet a pakliban, hogy megpróbálják „szétszedni” Vona Gábor pártját, és „rárepülnek” a Jobbik bázisára. Szerintem a Fidesz vezetői mindent tudnak a Jobbikról, így csak döntés kérdése, hogy mit kezdenek ezzel az információhalmazzal.  Nem mellesleg az MDF-et, a KDNP-t, és az FKGP-t már rég bekebelezték.   Csökkenő népszerűségük ellenére azért nem dezertálnak a csalódott Fidesz-politikusok, mert egzisztenciális félelemben élnek. Akár kompromittáló adatokat is begyűjthettek róluk, és nem akarnak a jobboldali sajtó karaktergyilkosságának áldozatai lenni. Az „egész pályás letámadás” mellett a Fideszre a „szoros emberfogás” is jellemző, sok mindent tudnak egymásról a szereplők. A mezei képviselőknek rövid távon nem éri meg a lojalitás feladása, ezért – Ángyán József kivételével – inkább a végsőkig kitartanak.  Látványos a Fidesz IMF-ellenessége, elég, ha a kínos kormányzati hirdetésekre gondolunk. Működhet az a topik, hogy Bajnai vette el a 13. havi nyugdíjat 2009-ben?  – Valóban, a kelleténél több ember elhiszi, hogy az IMF veszélyt jelent a magyarság számára. Pedig ahogy Orbán Viktor is egyszer elmondta: az IMF „a mi bankunk”, tehát nem politikai szereplő. Az ellenzéki erők feladata, hogy érthetően elmondják az embereknek: mi is valójában az IMF, mit várhatunk tőle és mit nem. Orbán Viktor a „politikai kormányzás” sajátos válfaját űzi: a Fidesznek fontosabb, hogy szavazatokat szerezzen a gazdasági nacionalizmus retorikájával, mint hogy egy IMF-szerződés révén olcsóbb legyen a válságkezelés.

Két és fél milliós szavazótábort szeretne összehozni a Bajnai Gordon fémjelezte Együtt 2014 politikai mozgalom. Ez akár kétharmados győzelmet, és ezáltal a Fidesz-féle alaptörvény átírásának a lehetőségét jelentheti az ellenzéki erőknek, de ehhez Bajnaiéknak közel egymillió új szavazót kell szerezniük a meglevő másfél milliós baloldali táborhoz.

Kormánypárti nyilatkozatokat elemezve és az IMF-nek küldött levél tartalmát ismerő forrásaink véleményét figyelembe véve úgy tűnik, hogy a kormány továbbra is az időt húzza a hitel-megállapodás kapcsán. Bár a nyilvánosság előtt úgy tűnhet, hogy a kormány nem akarja elfogadni az IMF és az Európai Unió „népnyúzó” feltételeit, valójában inkább az történhet, hogy az Orbán-kabinet akarja azt a helyzetet elkerülni, hogy a nemzetközi intézmények megakadályozhassák egy „kreatív” kormányzati ötlet megvalósítását.

Az elmúlt két hétben legalább háromféleképpen állt, hogy Bajnai Gordon felszólal-e a Milla október 23-ai, összellenzékinek szánt nagygyűlésén. Bár éppen lapzártánk idején döntött a Milla elnöksége a felszólalókról, a helyzetet csak bonyolítja, hogy a civil szervezet és a Demokratikus Koalíció vezetése időközben nyílt színen vegzálják egymást. Bajnait már a Fidesz utáni világ megszervezése foglalkoztatja.