A KSH adatai szerint novemberben az ipari termelés értéke 6,9 százalékkal maradt el az egy évvel korábbitól. A megdöbbenést az okozta, hogy ugyan a londoni elemző intézetek is visszaesést vártak, de jóval kisebb, 3,5 százalékos mértékűt.
Róna Péter közgazdász, az MNB felügyelőbizottságának a tagja lapunknak kifejtette: az a probléma a magyar iparral kapcsolatban, hogy alacsony hozzáadott értékű, jellegzetesen alacsony béreket alkalmazó, összeszerelés jellegű technológiákra épül. Ez működött addig, míg számított, hogy közel vagyunk Nyugat-Európához, illetve nemzetközi összehasonlításban valóban olcsónak számított a magyar munkaerő. „A magyar húsipar összeomlásáról szólnak a hírek, de ehhez az is hozzájárult, hogy a válságba került cégek nem fejlesztettek, nem találtak ki új és modern termékeket” – fogalmazott az ismert közgazdász, aki szerint ma már nagyon sok országban jóval olcsóbb munkaerőre talál a befektető, mint Magyarországon.
Samu János, a Concorde Értékpapír Zrt. makroelemzője szerint három tényezővel magyarázhatóak az ipari termelésről szóló drámai adatok. Egyrészt Németországban is visszaesés tapasztalható, amely kihatott a kelet-európai régióra, azon belül pedig különösen Magyarországra. Másrészt sajátos magyarországi indokot jelent, hogy a hazánkban működő elektronikai, telekommunikációs cégek (például a finn Nokia) a globális versenyben hátrányokat szenvedtek el, ami miatt megrázó, 20 százalékos mértékű a visszaesés az elektronikai szektorban. Ezt az autóipari beruházások beindulása, jelesül a kecskeméti Mercedes gyár felfutása sem tudta ellensúlyozni. A harmadik ok statisztikai jellegű, az előző évben ebben a hónapban kedvezőbb adatok álltak rendelkezésre, amihez hasonlítva az idei statisztikát, még kedvezőtlenebbül „mutatnak” a számok. „Talán a következő hónapok ezt korrigálják, de ettől függetlenül az elemzői várakozások enyhe visszaeséssel számolnak” – fogalmazott Samu János.
A makroelemző szerint az különösen aggasztó, hogy egy-két kiemelt autóipari projektet leszámítva nem látszik olyan iparág a magyar termelésben, amelytől azt lehetne várni, hogy hozzájárulhatna egy lendületes gazdasági növekedéshez. Magyarán, ha nem lenne a Mercedes, akkor még inkább aggasztó eredményt kapnánk. Ráadásul az ipari termelés stabilitásához – szemben például Lengyelországgal – a belső fogyasztás sem tud hozzájárulni. Tovább rontja az összképet az is, hogy még mindig alacsony a beruházási kedv. „Nem számít befektetőbarátnak a magyar gazdaságpolitikai környezet a szektorális különadók és a változó jogszabályi háttér miatt, ami hozzájárul ahhoz, hogy nem túl erős Magyarországgal kapcsolatban a befektetői bizalom. A minimálbéremelés pedig a kkv-k versenyképességét csökkenti” – tette hozzá az elemző.
2013. 01. 11. (XVII/2)
