A tejcukor, vagyis laktóz lebontását a szervezetben a bélbolyhok felszínén elhelyezkedő laktáz nevű enzim végzi. Már akinek van. Előfordul ugyanis, hogy genetikailag nincs, vagy pedig valamilyen átmeneti betegség miatt „elveszik”. Legtöbbször ez az átmeneti ok egy fertőzéses hasmenés, amely során a nagy igénybevételtől lekopik a bélnyálkahártya felszíne, így egy időre eltűnik róla a laktáz is. Ezért van az, hogy érdemes a hasmenés fennállása alatt kerülni a tejtermékek fogyasztását.
Az úgynevezett „felnőtt típusú” laktázelégtelenség oka genetikai. A csecsemő, bárhová is születik a világon, megfelelő mennyiségű laktáz enzimmel rendelkezik, amíg ez a fejlődéshez szükséges, hiszen az anyatej is tartalmaz tejcukrot. Ugyanakkor abban már óriási különbségek vannak, hogy ez a tejcukorbontó képesség megmarad-e felnőtt korra.
A skandináv népeknél 5-15 százalékos a laktózérzékenyek aránya, a japánoknál 90 százalék. Összességében az emberiség háromnegyede nem tudja megemészteni a tejcukrot felnőtt korában. (Azt, hogy a tejcukorbontó képesség a korral fokozatosan vész el, kiválóan mutatja, hogy a japán óvodásoknak még csak harminc százaléka érzékeny a laktózra.)
2013. 08. 09. (XVII/32)
