A cyberbullying (internetes bántalmazás) jelensége kisebb-nagyobb megszakításokkal már évek óta a nyugati közgondolkodás visszatérő témája. A netes zaklatás lényege, hogy ráérő tinédzserek elkezdték felfedezni a – főleg a közösségi oldalak által nyújtott – gyakran több ezer fős azonnal elérhető kapcsolati háló szinte korlátlan lehetőségeit: az arc nélküli világban sokkal könnyebb valakit széles tömegek előtt megalázni, és a tanár néninek sem jut a fülébe egyhamar. Ráadásul a tapasztalatok szerint az áldozatok tehetetlenek, többeket hónapokon át molesztálnak vagy közösítenek ki, aláznak meg kortársai, méghozzá anonim módon. A Heteknek nyilatkozó fiatalok elmondták, tudomásuk szerint legtöbbször a „balhé” kedvéért küldik el ezeket a képeket, de van, hogy bosszú vagy pillanatnyi összeveszés hatására teszik közutálat tárgyává ismerőseiket.
Az áldozattá váláshoz alapvetően két dolog kell – mondta el lapunknak egy megyei kórház gyermekpszichiátriai osztályvezetője –, az egyik bizarr módon a szoros, személyes ismerettség az elkövetővel, ugyanis a netes zaklatók a való életből merítik az „ihletet”. A másik viszont az áldozat személyisége, hiszen elmondása szerint némelyek szinte vonzzák a zaklatást. Hangsúlyozta azonban, hogy sosem az áldozat a hibás, hiszen a legtöbbször mondvacsinált indokokból zaklatják, például zenei ízlése miatt.
Az elkövetőkről tudni kell, hogy az internetes bántalmazásban leginkább érintett 13–18 éves fiúk-lányok könnyebben cselekszenek pillanatnyi feldúltságból, vagy akár féltékenységből. Érdemes ugyanakkor kerülni az ilyen meggondolatlan internethasználatot – világít rá a helyzet súlyára a BRFK Bűnmegelőzési Osztály részéről Monostoriné Vass Anikó, akitől megtudjuk, hogy a hatóságokat nem hatja meg az indíték, egyedül a tényleges cselekmény számít, és a rendőrség annak megfelelően fog eljárni.
2013. 08. 02. (XVII/31)
