Az étterem első hónapja eddig teljes siker, a menürendelők száma elérte a százat, sőt egyre több olyan megrendelő is van, aki direkt a cigány étterem mellett dönt, de nem szolidaritásból, hanem az ízek egyedisége miatt. A szakács, Kozák Zsolt tíz éve gyűri a konyharuhát a tűzhely előtt, dolgozott külföldön is pár évet, ahol a Kárpát-medence minden nációjának nemzeti ételeivel megismerkedett. Kivéve a roma konyha fogásait, mert azt sehol sem tanítják – bár mindenhol főzik. Ezt már Ásós Géza állítja, aki szerint itt az ideje kinyitni a roma gasztronómia titkait, mert a hagyományos vagy autentikus cigány ízek sokakban oldhatják az ellenszenvet a vendéglátáson keresztül.
„A cigány vendéglátás alapja abszolút a vendég személye köré épül. Ha a családomba vendég érkezik, akkor számunkra ő a legfontosabb. A vendéglőt is ennek a szemléletnek rendeljük alá” – magyarázza a tulajdonos felesége, Klári. Géza építőipari vállalkozó, nem a gasztronómia jelentette eddig az életét, de enni szeretett, így konyít valamit a konyhához. „Egy vendéglő, ez volt mindig az álmaim középpontja, és az elmúlt években egyre határozottabban éreztem, ha nyitok, akkor a cigány ételeket fogom népszerűsíteni. A nyitás napjáig még a saját családom is csak csóválta a fejét, mi lesz ebből, miért gondolom azt, hogy itt a város szélén sikeres lehet egy vendéglő, ráadásul roma ételekkel az étlapon” – mondja a tulajdonos. Ennek ellenére a família fél éven keresztül, sokszor éjszakai műszakban dolgozott, hogy egy megnyert pályázat révén végül elindulhasson az étterem.
Géza legjobban a helybéliek, elsősorban a romák véleményétől-kritikájától tartott, mivel az irigység itt komoly társadalmi hagyományoknak örvend. Az étterem szinte puritán hangulatú, téglákkal kirakott, kilenc asztal fér el benne, semmi csicsa, semmi rokokó, aranystukkós világ, ezt nem szereti a tulajdonos, ebből a világból menekül. A falakon fekete-fehér fotónagyítások, egy idős ember kosárral, egy asszony pogácsát süt – szándékosan nem a helybéli romákról, mert nem szeretnének senkit megsérteni.
A hely korábban „cigány kocsmaként” üzemelt, Géza 2010-ben vette meg hitelből az épületet, majd átalakította hamburgerezővé, de maradt a kocsma is. „A helyet kipofoztuk, majd megváltoztattuk a szabályokat is, nem egy köpködős talponállót akartam üzemeltetni, ezért tilos lett a dohányzás, a balhé, és nem volt nyerőgép” – mondja Géza. Aztán idén februárban kaptak egy információt, miszerint kis- és középvállalkozások pályázhatnak a Nemzetgazdasági Minisztériumnál, ahol előnyben részesültek a cigányok és a munkanélküliek. Márciusban adták le a pályázatot, májusban tudták meg, hogy azon kevés egyéni vállalkozók közé tartoznak, akik cigány étteremre vonatkozó tervükkel elnyerték a bő tízmilliós támogatást – és egy sor kötelezettséget is: januártól roma munkatársakat is foglalkoztatniuk kell.
Géza érettségizett vállalkozóként dolgozott mindig, nem kért a szociális ellátásból soha, a gipszkartonszereléstől a betonozásig minden munkában otthon van, élni akar ma is minden lehetőséggel. „A szótá-ramból a »feladni«, a »nem megy«, a »majd lesz valahogy« kifejezések hiányoznak, mert szándékosan töröltem ezeket. Ez az életszemlélet hozta meg a sikereket, és bármilyen nehéz gazdasági helyzet is van, ezek az elvek, ez a mentalitás működik. Nem igaz, hogy minden roma lusta ingyenélő, segélyvadász. Persze ezt a szemléletet nem lehet hangzatos szavakkal lerombolni, egy élet munkája kell hozzá” – mondja a roma vendéglős. Az étterembe egyelőre másik vállalkozásból megy bele a pénz, de ha így haladnak – vetíti előre –, akkor hamarosan elérik a rentábilis működést.
Az étlapon háromféle cigány étel szerepel egyelőre: tyúkos káposzta, csirke far-hát sülve, krumpli móringgal és kacsanyak, késsel vágott tésztával. Azért ez, mert itt Békésen ez a legelterjedtebb, szinte minden cigány családnál ezt főzik. Az eddigi tapasz-talatok alapján a tyúkos káposzta a legnépszerűbb, az ételre főleg a nem roma vendégek kíváncsiak. Az étlapot a tervek szerint tovább bővítik olyan cigány ételekkel, mint például a sertés belsőség savanyú krumplival, de Klári olyan édességeket is bemutatna, amelyeket a roma asszonyok készítenek: ilyen például a tarkedli, vagy a karácsony előtt már étlapra kerülő cigánykalács. Az üzletvezető beceneve alatt is fut néhány étel az étlapon: a Nagy Cigány kedvencei a minőségre és a mennyiségre is utalnak egyszerre. „Géza mindent szeret kipróbálni, a konyhában is szokott kísérletezni, bár ezt a szakács nem nézi valami jó szemmel. Egyedül a politika az, ami távol áll tőle. Persze ha betéved ide egy politikus, azt is jól tartjuk” – mondja Klári a férjéről nevetve.
Mit is lehetne még mindehhez hozzátenni? Talán azt, hogy a tyúkos káposzta tényleg finom, tessenek kipróbálni, ha Békésen járnak!
2011. 12. 02. (XV/48)
