Horváth Ilona szakácskönyvéből valószínűleg minden háztartásban fellelhető egy példány. Ennek bevezetőjéből megtudhatjuk, hogy Jókai Mór szerint „az otthon békességének kulcsa az asszony kezében van, és csak rajta áll, hogy a családi asztalon minden tál étel egy szerelmi vallomás vagy ellenkezője, egy csöndes válóper legyen”. Arányi Mária, az 1942-ben megjelent A kis háziasszony című háztartási tanácsadó könyv szerzője egyenesen kijelenti: „Ha a leány férjhez akar menni, először meg kell tanulnia a főzés tudományát.” De mielőtt elkedvetlenednénk, hogy a főzésnek ekkora tétje van, higgyük el: mindenki égetett már szénné süteményt, sózott már el levest. Még a nagyi is. Ráadásul egy kis ötletességgel megmenthetjük a menthetőt. Ha a pogácsasütés közben sehogy sem akart megkelni, ne csüggedjünk. Kínáljuk inkább így: „Drágám, kérsz egy kis sajtos kekszet?”
Főzni nem nehéz. Vegyünk egy jó szakácskönyvet, válasszunk ki egy receptet, szerezzük be a hozzávalókat, kövessük szépen sorban az utasításokat, és rájövünk: egy mesterszakács veszett el bennünk! Az otthon főzés így számtalan sikerélményt nyújthat, nem mellesleg olcsóbb is, mint étterembe járni, vagy mindennap pizzát rendelni. Ráadásul, mivel mi döntünk róla, hogy mi kerül a fazékba, egészségesebben és tudatosabban táplálkozhatunk vagy táplálhatjuk egész családunkat. A Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége szerint ez az egyik legfőbb előnye a házi kosztnak. Egészséges és kiegyensúlyozott táplálkozással ugyanis számos betegség kialakulása megelőzhető, vagy könnyebben fenntartható a már kialakult egészségi állapot.
Mint már említettük, a főzés egyik első lépése a bevásárlás. Ezen a ponton sok minden eldől. Ha ugyanis az ebédre tervezett gulyásleveshez véletlenül elfelejtjük megvenni a húst, az aznapi menüt valószínűleg csak krumplilevessel kezdhetjük majd. Szórakozottabb, gyakorlatlanabb fiatal, vagy elfoglaltabb, de gyakorlott idősebb háziasszonyoknak is érdemes ezért a bevásárlókörút előtt listát írni a legfontosabb hozzávalókról.
Hogy a polcok széles választékából inkább az ár vagy a minőség alapján válogatunk, az tőlünk, vagyis leginkább a pénztárcánktól függ… Bár nem mindig kell megkötni ezt a kompromisszumot, ha ügyesen lavírozunk a különböző akciók között, vagy felfedezünk új, kevésbé ismert, de minőségi márkákat.
Miután hazacipekedtünk, következhet maga a főzés! Főzhetünk egyedül vagy társaságban, beszélgetés közben, szakácskönyvből vagy spontán, kreativitásunkra hagyatkozva, de követhetjük napjaink egyre népszerűbbé váló televíziós sztárséfjeit is. Közülük a két legismertebb – legalábbis az angolszász világban, de a TV Paprikának és egyes könyvkiadóknak köszönhetően kis hazánkban is egyre inkább – Gordon Ramsay és Jamie Oliver. Mivel Gordon egyórás főzőshow-ja real time – azaz a műsor időtartalma megegyezik az ételek valódi elkészítési idejével –, vele szó szerint együtt főzhetünk (persze csak akkor, ha van televízió a konyhánkban). Jamie specialitása saját bevallása szerint az egyszerű, ízletes házi koszt, „maximális ízeket és minimális erőfeszítést” kínálva.
Bár egyéniségükkel és változatos, de mégis egyszerű receptjeikkel új ízt hoztak a gasztronómiába, vannak, akik nem rajonganak a médiavilág sztárséfjeiért. Közéjük tartozik például Tana Ramsay, Gordon felesége is, aki incselkedve vádolta meg férjét, hogy a képernyőn bemutatott profizmusával, másodpercek alatt összedobott kulináris csodáival elriasztja az egyszerű háziasszonyokat a főzéstől. Persze a családban ettől még szent a béke, a főzőshow-k pedig igenis nagyszerű ihletet jelenthetnek a nézőknek.
Az étel akkor ízlik a legjobban, ha étvágygerjesztő környezetben fogyasztják – ebben van fő szerepe a terítésnek. Arányi Mária intelmei szerint, ha otthon eszünk, a terítést „ne hagyjuk utoljára, mert akkor nagy a kapkodás”. A furfangos háziasszony már főzés közben megterít, „mert ha véletlenül kicsit elkésünk a főzéssel, de az asztalt már megterítettük, és a férjünk hazajön, látja a terített asztalt: megnyugszik. Észre sem veszi, ha kicsit várnia kell az ebédre.”
Persze nem csak otthonra, közös családi étkezésekre főzhetünk. A legtöbb munkahelyen nincs étkezde, van viszont ebédszünet. Az étkezési utalvány vagy egy közelben levő, jó és olcsó büfé átmenetileg megoldhatja hétköznapi gondjainkat, bár lássuk be, nem minden utcasarkon teremnek ilyen étkezdék. Sokan szívesen főznének otthon előre, de krónikus időhiányra panaszkodva mégis inkább a házhozszállítás vagy a gyorséttermek mellett döntenek. Pedig a legtöbb leves és főzelék húsz perc alatt megfő. Ráadásul, ha beletettük a hozzávalókat, a rotyogó fazekat rövidebb időre magára is hagyhatjuk – ezzel is időt spórolunk. A különböző zöldségekből készült levesek rengeteg rostot tartalmaznak, ami segíti az emésztést. A húslevest pedig már évszázadokkal ezelőtt is orvosságnak tartották.
Néhány nő azonban arra panaszkodik, hogy egyszerűen utál főzni, az ő génállományából kimaradt az ezért felelős rész. Lehetséges – bár elképzelhető, hogy ez csupán egyfajta lázadás a házimunka ellen, ami a feministák szerint az elnyomás egyik fajtája.
A végszó mi is lehet ne más: Főzésre fel! És hogy ne tűnjön úgy, hogy e cikk szerzője vizet prédikál, de bort iszik: ma ebédre sajttal szórt olasz paradicsomlevest és zöldséges jércemellet készítettem – két személyre, hétszáz forintból, körülbelül fél óra alatt.
2010. 01. 15. (XIV/2)
