Blau Lajos ma Brooklynban él, ott nevelte fel gyermekeit, élete meghatározó felét azonban Magyarországon élte le. 1989-ben feleségével és leányával együtt tért vissza Bonyhádra, gyermekkorának és fiatalságának színhelyére, hogy gyökereit felkutassa. Visszatértekor a zsinagóga, amely kétszáz évig a virágzó kis zsidó közösség szellemi központja volt, romokban állt.
Amint azt Blau kutatásai is megerősítették, Bonyhádon jött létre a vidéki Magyarország egyik legjelentősebb zsidó közössége, amely több mint 1000 főt számlált. Jichak Halévi Spitz rabbi 1750-ben érkezett a városba, ahol jesivát építtetett. A bonyhádi közösség, ahol mindig nagy tudású rabbik tanítottak, jelentős szellemi és vallási központtá vált.
A zsidó férfiakat 1939-től behívták munkaszolgálatra. 1944. május 12-én mintegy 1200 zsidót hurcoltak el a bonyhádi gettóba. Július 1-jén Pécsre deportálták őket, ahonnan Auschwitzba kerültek. Mindössze hetvenen jöttek vissza, százan pedig a munkaszolgálatból tértek haza. A szerző listát közöl a mártírokról és a túlélőkről is.
A városban Zsidó Testvériség néven alakult szervezet segített az újrakezdésben. 1949-ben Bonyhád két gyülekezete 286 főt számlált. A politikai fordulatot államosítás és durva elnyomás követte. A forradalom leverése után a zsidó közösség maradékának javarésze a világ különböző pontjaira, Izraelbe, az Egyesült Államokba, Kanadába és Ausztráliába távozott.
Blau László 1989-ben magyarországi útjáról hazatérve elhatározta, hogy a bonyhádi közösség krónikásává válik. Öt évig dolgozott könyvén, összegyűjtötte hozzátartozói és más, Bonyhádról New Yorkba emigrált családok visszaemlékezéseit. Művét, amely a vidéki magyar zsidóság tragédiájának egyik jeles mementója, immár a magyar olvasók is a kezükbe vehetik.
2009. 04. 17. (XIII/16)
