Christian Skredsvig festménye (részlet)
A francia festők a század derekán vonultak ki Barbizonba a természet közös felfedezésére. Példájuk nyomán Európa-szerte sorra alakultak a művésztelepek. A müncheni magyar fiatalság a norvégoknál kereken tíz évvel később utazott Nagybányára. Mind a két kezdeményezés – oly távol egymástól – hasonló szerephez jutott hazája művészettörténetében. A közös indítás – a müncheni akadémia, a francia plein air – alkotásaikon is hasonlóságot eredményezett.
A köz- és magángyűjteményekből bemutatásra kerülő közel hetven festmény nagy része norvégiai tájakat mutat, ám a közönség ne várjon zordon fjordokat. Szelíd dombvidékről van szó, amelynek hol intimitását, hol a romantikusan eltűnő nyárest fényeit hangsúlyozzák, vagy a tavak csendjét. Az utóbbiak közül a legszebb, K. Lange Kielland műve az oslói királyi palotából érkezett hozzánk.
H. Backer, Norvégia másik legjelentősebb festőnője, az enteriőrt részesítette előnyben, festészetéről úgy nyilatkozott, "plein air a belső térben". Ch. Skredsvig patakparton fuvolázó parasztgyereke a "Fleskumi festők" emblematikus képe, megtalálható minden iskolai tankönyvben. Körükben a francia szimbolizmus sem maradt hatástalan, különösen E. Pettersent érintette meg.
A tárlatot a norvég nagykövetség szervezi a királyi pár budapesti látogatása alkalmából. Igazi "királyi ajándék", hogy láthatja a közönség a 19. századi norvég piktúra számunkra eddig ismeretlen remekeit.
(Szépművészeti Múzeum, október 9. – december 1.) (Hetek)
2002. 10. 11. (VI/41)
