– Bemutatnád néhány szóval ezt a szervezetet?
– Egyesületünk spontán, baráti szerveződés, egyelőre tíz iparművész és egy képzőművész tagja van, de nyitottak vagyunk más szilikátipari tanszéken végzettek, így keramikusok felé is. Állandó tapasztalatcserét folytatunk egymással, és segítjük egymást, ha például valamelyikünknek határozott elképzelései vannak, de a megvalósítás eszközeit nem találja. Úgy látjuk, együtt könnyebb felhívni magunkra a figyelmet. Október elején újabb kiállítást rendezünk az Üvegpiramis Galériában, a Nádor utcában.
– Ahogy látom, inkább absztrakt, mint funkcionális tárgyakat állítottatok ki.
– Nem zárjuk ki a használható tárgyakat sem természetesen, de úgy gondoljuk, önmagunk kifejezésére legalkalmasabbak ezek a kisplasztikák. Sajnos ma már a hazai üveggyárak számára is a nagy külföldi dizájnerek formavilága az irányadó. Kis módosításokkal az ő terveiket használják fel a gyártás során, ezért az ipari formatervezésben nem látunk a magunk számára igazán vonzó lehetőségeket.
– Talán sokak előtt nem ismert, hogy pontosan mit csinál egy üvegtervező iparművész. Mondanál néhány szót az alkotás folyamatáról?
– Az üvegtervező nem kivitelező: nem maga fújja vagy rogyasztja az üveget. Olyan tapasztalt mesterekkel dolgozunk együtt, akik nagyon hamar tudnak váltani, nincs szükségük arra, hogy két-három napot kérjenek egy művelet begyakorlására. A szó igazi értelmében véve mesterei a szakmájuknak. Mi ott állunk mellettük, és ők megcsinálják, amit kérünk. Ez nagyon kemény, fizikai munka, nagyon magas hőmérsékletet kell munka közben elviselni. Amit itt és most láthatunk: rogyasztott, fújt, illetve vegyes technológiával készült alkotások, és természetesen vannak apróbb technikai újdonságok is.
2002. 09. 20. (VI/38)
