A táncórákban burkoltan el vannak rejtve azok az illemtani, etikai szabályok, melyeknek elsajátítása a középiskolás diákok számára már igencsak időszer? lenne – válaszolja kérdésünkre Székely Attila tánctanár. Ellenben ha az illemre nyíltan – akár egy osztályfőnöki óra keretén belül – hívnánk fel a figyelmet, azt a fiatalok kapásból nem fogadnák el. Székely Attila tapasztalatból állítja, burkoltan sokkal többet lehet elérni, mint ha szabályokra hivatkoznánk. A táncórák jó teret adnak arra, hogy a fiatalok még a felnőtté válást megelőzően fölelevenítsék a nemek közötti különbségek viselkedésbeni szabályait, főleg mivel manapság a két nem közötti határvonal egyre látványosabban elmosódik mind öltözködés, mind magatartás tekintetében. Mint mondja, a tinédzserek annyira "elamerikanizálódtak", az őket körülvevő világ annyira elszemélytelenedett, hogy újra rá kell vezetni a fiatalokat az egymásrautaltság érzésére, a kötött személyes kontaktusra, amit a társastánc egy kulturált formában közvetít. A Móriczban részben a táncóráktól remélik a pedagógusok, hogy ez a nemzedék is elsajátít majd olyan hétköznapi szabályokat, mint a köszönés, vagy azt, hogy a hölgyeket előre szokás engedni. (Sz?cs Emese)
2001. 11. 30. (V/48)
