Sokan már nagyon türelmetlenül áhítoznak a teljeskör? EU-integráció iránt. A folyamat viszont óhatatlanul maga után vonja majd nemcsak a kisebbségi, hanem a többségi nyelvek elsorvadását is. Mindegyik nyelv beszélői többé-kevésbé kisebbségbe kerülnek majd annak ellenére, hogy legalább 35 féle olyan hivatalos nyilatkozat létezik, amely az EU-n belüli nyelvi egyenjogúságot rögzíti. Úgy tűnik, az egyenkultúra és egyennyelv irányába ható globalizációs folyamatoknak mindössze kísérőjelensége a nemzeti-kulturális identitás felerősödése, melynek első számú hordozója a nyelv.
Az EU nyelvi politikája a tagállamokban hivatalos nemzeti nyelvek törvényi egyenjogúságán alapszik, ennek ellenére rengeteg EU-s munka-összejövetelen gyakorlati okok miatt nem érvényesíthető a nyelvi egyenjogúság. Így két munkanyelv, az angol és a francia használata a leggyakoribb, a tendencia viszont komolyan ellentmond az unió demokratikus elveinek.
Elméleti síkon megoldás lehetne csupán egyetlenegy munkanyelv elfogadása az intézményekben, és egyetlen közös nyelv a különböző nemzetiség? polgárok közti kommunikációt elősegítendő. Viszont bármelyik nyelv előtérbe helyezése – erre az angol a legesélyesebb – a polgárok egy részét kiváltságos helyzetbe hozza, és ezáltal megteremtheti az EU-val szembeni ellenállás kockázatát – vélik a Magyarországi Eszperantó Szövetség vezetői. A szervezet tagjai épp ezért az eszperantóban mint egy lehetséges, semleges közös nyelvben látják a nyelvkérdés optimális megoldását, az erős pszichológiai, kulturális és gazdasági ellenérdekek miatt azonban hosszú és kétséges kimenetel? ütközetre számítanak.
A szervezet legfontosabb célkitűzéseinek egyike annak szorgalmazása, hogy politikai szinten is döntés szülessen az eszperantó kísérleti oktatásáról. (Takács Gabriella)
2000. 11. 11. (IV/46)
