Irene, a hurrikán, a verseny első hivatalos versenynapja előtti vasárnapra tervezte jöttét és mentét, tiszteletben tartva a programot. Így augusztus 29-én, hétfőn reggel a stadionba érkező játékosok, nézők, újságírók a szikrázó napsütésben már mindent a megszokott rendben, szervezettségben találhattak. Persze a nyitónapot megelőző éjjelen bizonyára volt tennivalója az oda beosztott néhány száz munkatársnak. A tenisz amerikai rajongói azonban tódulhattak a South és az East Gate-en keresztül a tizenhét teniszpálya valamelyike felé. A valósághoz tartozik, hogy a szigorú biztonsági ellenőrzések miatt a kapukon kívül gyakran sok száz méteres sorok kunkorogtak. Gyorsabban jutottak be a csomag nélküliek, de aki ezt-azt magára pakolt, és táskával közelített, az jóval többet várakozhatott, hogy beléphessen a tenisz szentélyébe. Némi kárörömmel és biztonságérzéssel töltött el, amikor egyik reggel az előttem várakozó négy, igen jól felszerelt, egyenruhás rendőrt is hosszan vizsgálták. Feltűnő volt a sok-sok zöldhasút kifizetők hihetetlen türelme, fegyelmezettsége. A hangoskodás, tolakodás ismeretlen odaát, pedig sok magyar él N. Y. Cityben – lehet, hogy már ők is a „take it easy”, vagyis vedd könnyen mentalitásban élik napjaikat.
Az arra járó „visitor” azért másra is figyelmes lehetett. Egyik reggelen, amint a Manhattanből a Flushing Meadowba – ahol a teniszversenyek zajlanak – tartó buszhoz igyekeztem, arra lettem figyelmes, hogy valaki nem elmerül egy kukában, hanem az edény külsejét, tartóoszlopát és talpazatát is sprayjel fújja le és fertőtleníti. Hm, így a felhők felé tornyosuló házak tövében, a tömegek áradata mellett eléggé reménytelen vállalkozásnak tűnt. A fáradozás mégsem hiábavaló, mert valami történt ebben az országnyi városban. Itt már nem a szeméthegyek, hanem a tisztaság a jellemző. Még az utcán dohányzó ember is olyan ritka, mint Beverly Hillsben a szegény ember. A Central Parkban pedig több a kerékpározó, futó, görkorcsolyázó, gyorsgyalogló, mint ősszel a lehullott falevél a Városligetben. Odaát divattá vált sportolással küzdeni a korai halál ellen. Természetesen könyvnyi a minket ott érő élmény, mégis a bebocsátásra váró sorokkal együtt kanyarodjunk vissza a US Open eseményeihez. Annál is inkább, mert a tizenöt játéknap számtalan várt és váratlan eredménnyel, élménnyel ajándékozta meg a két esőnap ellenére kilátogató 700 ezer teniszszeretőt.
Mint az az esélylatolgatásból is kitűnt, a hölgyek versenye a kiszámíthatatlanabb. Már az első fordulóban kiszédült két idei GS-bajnok. A wimbledoni győztes Kitovát a román Dulgher – őt már a következő fordulóban honfitársa, Niculescu ütötte ki –, míg a Roland Garros-győztes kínai Li Nát a szintén román Halep küldte a Nagy Fal árnyékába. Az USA-ban oly népszerű Maria (Sarapova) sipításai is csak a 3. fordulóig zenghettek, mert az olaszok régi kedvence, Flavia Penetta megfosztotta a további meneteléstől. A meglepetések a végjátékban is folytatódtak. Nagy várakozás előzte meg a Serena Williams – Caroline Wozniacki elődöntőt, mert a hozzáértők a mérkőzés győztesében látták a későbbi bajnokot. A 16. GS trófeájára hajtó amerikai 6:2 ; 6:4-re intézte el a szőke dán világelsőt. Ám mindenki meglepetésére a végső győztes a másik ágról érkezett. A kitartóan menetelő – eddig mindössze két kisebb tornagyőzelemmel rendelkező – ausztrál Samantha Stosur a döntőben 6:2 ; 6:3-mal megszerezte első GS bajnoki címét.
A férfi győztest lényegesen könnyebb volt behatárolni. Jellemző, hogy az elődöntő négy helyére a négy kiemelt érkezett meg. A Nadal–Murray elődöntőben a nagy bajnok ugyan először szettet vesztett, de ettől még biztosan foglalta el a döntő egyik helyét. A másik ágon Federer – Djokovics visszavágó volt, mert 2010-ben is ők játszották az egyik elődöntőt. Akkor a svájci két meccslabdáról ajándékozta el a szerbnek a döntőbe jutást. Mégiscsak lehet ugyanabba a pocsolyába kétszer is beletalpalni. A döntő szettben 5:3 ; 40:15-nél Federer adogatott a mérkőzésért. Ilyenkor rendszeresen egy kifelé vágódó ásszal szokta befejezni a mérkőzést, de a szerb egy olyan védhetetlen kontrát ütött, hogy a labda 5 millimétert elcsípett a vonalból. Így megismétlődhetett a tavalyi döntő Djokovics és Nadal között. A finálét ezúttal a szerb nyerte meg, négy, hihetetlen labdamenetekkel megvívott játszmában. Így Djokovics idén hatodszor is legyőzte a korábbi világelsőt, és megszerezte ezzel idei harmadik Grand Slam-serlegét az Arthur Ashe stadiont színültig megtöltő közönség előtt.
2011. 09. 16. (XV/37)
