Ahogy mintegy fél évszázaddal ezelőtt Papp Lászlót, úgy most Erdei Zsoltot is – túlzás nélkül kijelenthető – piciny országunk egész szeretete övezi. Köszönhette ezt annak, hogy számtalan látványos győzelme mellett nem egyszer képes volt vesztett, szinte kilátástalan helyzetből fordítani, valamint, hogy megmaradt annak a tiszta, egyenes, közvetlen embernek, akiről politikai hovatartozástól függetlenül mindenki úgy vélte, ez a mi fiunk.
Így aztán érthető volt, hogy valamennyien aggódva figyeltük, ahogy klubja módszeresen pihentette, takarékoskodásból nem is kísérletezett az amerikai piacra való kilépéssel. Ahogy múltak az évek, némi beletörődéssel tudomásul vettük, ő sem futhatja be azt a pályát, ami tehetsége, képességei alapján elvárható lenne.
Zsolt, mint a ringben, ezúttal sem adta fel, és az Universum Box-Promotion fogságából kiszabadulva (végre lejárt a szerződése) azonnal nekiállt „munkát keresni”. Talált, mert voltak eredményei, és azért is, mert a galamblelkű Madárról tudták, hogy nagyszerű harcos, és a magyar ökölvívó-hagyományok vívó stílusának kiemelkedő előadója. Sokan – jó bokszolók is – kísérleteztek már az USA profi boksz piacára betörni, de ez igazán csak a legjobbaknak sikerült.
Szeptemberben érkeztek az első biztató hírek. Erdeinek sikerült az „amerikai piacra” megtennie az első sikeres lépést. Szerződést kötött Greg Leonnal, aki elsősorban közvetítéssel foglalkozik, de mellette menedzserirodája is van. Különösen kedvező volt az, hogy ökölvívónk ügyeit az a német Christof Hawerkamp képviseli, aki jól ismeri Erdei pályafutását, és kitűnő kapcsolatokkal is rendelkezik.
A szerződés három mérkőzésre szól, és további két mérkőzésre opcióval is rendelkezik. Az első mérkőzésre nem egész egy hónap múlva kerül sor, a játékkaszinóiról és ökölvívó-mérkőzések rendezéséről is híres Atlantic Cityben, a Boardwalk Hallban. Az ellenfél egy nyurga, 187 centiméter magas, kenyai születésű félnehézsúlyú bokszoló. „The Hammer” (Kalapács) névre hallgató öklöző profi mérlege igazán figyelemre méltó, mivel a 6 veresége melletti 20 győzelméből 13-at KO-val szerzett. Samson Onyango Ngao nem fiatalember, három évvel idősebb Erdeinél, de mint Zsolt nyilatkozta: „A boksz egy veszélyes üzem, elég egy eltévedt kószáló horog, és máris az esélytelenebbnek emelhetik a karját. Az első meccsem egy úgynevezett felhozó mérkőzés lesz, ahol nemcsak nyernem kell, hanem be is kell mutatkoznom, és meg kell szerettetnem magam az ottani emberekkel. Az ellenfelemet nem szabad lebecsülni, egy év szünet után ez egy kitűnő lehetőség számomra, még ha néhányan fanyalognak is a kenyai miatt. A szükséges óvatosság mellett látványos bunyót is kell mutatnom! Sok múlik az első mérkőzésen, mert ez a belépőm, és ezzel válthatom meg a továbblépés lehetőségét. Október végén utazom az Államokba, ahol megkezdem a közvetlen felkészülésemet. Sajnos erre a mérkőzésre még nem tarthat velem edzőm, Fritz Sdunek, de ígérte, hogy a későbbiekben számíthatok rá. Ugyan sosem álltam le teljesen, de hat hete már komolyabban készülök, ennek köszönhetően 91 kilóból 10-et az erdőkben hagytam. Saját magam irányítom az edzéseimet, de a ring mellett id. Balzsay Károly tanácsai segítenek a felkészülésemben” – mondta Erdei.
Sokunkban felvetődött kérdésként, hogy az olimpiai bronzérmes, két súlycsoportban is világbajnok, veretlen, egészséges – tán egy kis pénzt is sikerült már összepofoznia –, miért választja ezek után is ezt a göröngyös, izzadságos, sok kockázattal járó utat. Madártól megtudtuk, hogy már egy éve nem bokszolt és éhezett rá. Hiányzott a gong hangja, a kihívással járó adrenalin, be van rá oltva, és szeretné az álmát megvalósítani. Meg akarja mutatni, hogy több van még benne, és nem szeretne úgy visszavonulni, hogy nem adott ki magából mindent. Szeretné meghódítani Amerikát, megmutatni a világnak, hogy mi van ebben a magyar gyerekben, és példaképe akar lenni az országunknak. Sőt, ahol a boksz a legnépszerűbb sportok egyike, ott szeretné legyőzni a legnagyobbakat. Erdei tudja, hogy szívós, és van benne egy „plusz” erő, akkor is tud még ütni, amikor nem számítanak rá, nem tudja honnan, de képes erre. S ami még fontos ebben a sportban, nem fél senkitől!
Felvetődik, hogy oda lehet a makulátlan mérlege, de ha megnézzük, hogy a legnagyobbak is összegyűjtöttek néhány vereséget, szinte alig van olyan bokszoló, aki ne szenvedett volna el ilyet. A jelen idők sztárjai között például a Klicsko fivérek. Vitaljnak kettő, Vladimirnek három is éktelenkedik a neve mellett. „Természetesen – mondja Madár – minden mérkőzésemen győzni megyek a ringbe, és szeretném megőrizni a veretlenségemet, de még ennél is fontosabb, hogy megtudjam, mennyi van még bennem.”
Arra a kérdésre, hogy az új helyen, az új nézőközönség megnyeréséhez nem lesz elég a balegyenesekkel való szurkálás, hanem nyíltabb, látványosabb ökölvívásra lesz szüksége, elmondta, hogy emberileg nem kell és nem is akar változni azért, mert az óceán túloldalárára utazik, de stílusán valamelyest változtatni kíván: az utolsó két mérkőzésén az ukrán Jurij Barasjan és a cirkálósúlyú Giacobbe Fragomeni vagy a korábbi Thomas Ulrich elleni bunyóin már látható volt egy harcosabb, látványosabb stílus, ezen az úton kell tovább haladnia.
Christof Hawerkamp, Erdei Zsolt nemzetközi menedzsere szerint sokkal nehezebb az európai ökölvívókat az amerikai piacon eladni. Tudják, hogy jók, gyorsak, kicsit tartanak is tőlük, de leginkább az ottani piacra való betörés a nehéz feladat. Négy éve ismeri Zsoltot, eredményeit, stílusát, és azért vállalta el ezt a feladatot, mert bízik benne. Igaz, agresszívabbnak kell lennie, hogy megfeleljen az ottani elvárásoknak, de képesnek tartja rá, hogy ezt megoldja. Kedvező, hogy már vannak új támogatóink, Amerikában és itthon is. A hazai szurkolóknak pedig jó hír, hogy a november 20-ai találkozót a Sport1 televízió közvetíti.
2010. 10. 29. (XIV/43)
