Történelmi teljesítményt produkálva a legjobb négy közé jutott a magyar U20-as válogatott az egyiptomi korosztályos világbajnokságon. A sikert tovább fényesíthetik a fiúk, ha pénteken a bronzmérkőzésen legyőzik Costa Rica együttesét. Egervári Sándor csapata a kezdeti, Honduras elleni botlástól eltekintve egyenletes teljesítményt nyújtott: csoport-elsőként továbbjutva a nyolcaddöntőben a cseheket (hosszabbítás után büntetőkkel), a negyeddöntőben pedig az olaszokat (a hosszabbításban) győzték le. A kétszer 120 perc kiélezett küzdelem azonban láthatóan sokat kivett a fiúkból, Koman Vladimir eltiltása pedig tovább nehezítette a csapat helyzetét az elődöntőben, Ghána ellen, így az újabb bravúr nem sikerült. Mégis: magyar szemmel üdítő volt látni, hogy az utolsó percekben nem elbukunk egy-egy nemzetközi tét-mérkőzést, és képesek vagyunk gólokat lőni.
„Ezek a fiúk sokkal korábban kerültek kapcsolatba a labdarúgással, mint az előző korosztályok játékosai. ők már az óvodában labdába rúghattak, majd 14 évesen nekik volt lehetőségük először hazai futballakadémián tanulni” – kommentálta a teljesítményt lapunknak Domonyai László, az MTK klubigazgatója, értelemszerűen a Sándor Károly Akadémiára utalva. Kiemelte: három éve az U17-es válogatott a korosztályos – nyolccsapatos – Eb-n ötödik lett (akkor 14 akadémistájuk volt a keretben); két évvel később az U19-esek már bronzérmesek lettek az Eb-n (12 játékosukkal a csapatban), és ezzel kvalifikálták magukat a korosztályos vébére, ami 1985 óta nem fordult elő.
Domonyai szerint a magyar foci klubszinten nem tud kiemelkedőt alkotni, már csak anyagi hátrányai miatt sem. „A válogatott viszont – köszönhetően a kiváló utánpótlásnak – sorozatban ki fog jutni a következő Európa- és világbajnokságokra” – tette hozzá az igazgató, akinek az sem volt meglepetés, hogy az U20-asok most ilyen jól szerepeltek. Úgy véli, a magyar futball úgy újítható meg, ha a fiatalon minőségi nevelést kapó, majd külföldön tapasztalatokat szerző fiatalok beépülnek a felnőtt válogatottba.
Mészöly Kálmán szintén azt emelte ki, hogy ezek a fiatalok már évek óta együtt játszanak, ráadásul sokan közülük külföldi tapasztalatokat is szereztek már. Az egykori világválogatott védő Koman Vladimirék lelki tartását emelte ki leginkább. „Amikor a csehek ellen Németh Krisztián odaállt a labda mögé, látszott, hogy ki fogja hagyni. Utána mégis azt nyilatkozta, tenni fog arról, hogy ne erre emlékezzenek a szurkolók. És valóban: ő lett az olaszok elleni mérkőzés hőse” – értékelt Mészöly. Úgy véli, ahhoz, hogy ezek a srácok valóban beérjenek, minél többet kell játszaniuk. „Talán most külföldi és a hazai csapatokban is jobban felfigyelnek rájuk, illetve a válogatottban is nagyobb szerepet kaphatnak. Ez nagyon fontos lenne a jövő szempontjából” – fogalmazott.
Varga Zoltán egykori olimpiai bajnok labdarúgó azonban óv a túlzott elbizakodottságtól. „A felnőtt válogatott tavaszi sikerei után is azt mondtam, hogy várjuk ki a végét, ne lássuk máris kint a vébén a csapatot, mert most jönnek majd a nehéz meccsek. Ugyanígy gondolom most is. Tehetséges társaság a magyar, de hiányolom az igazi rendszerszerű csapatjátékot: egy-két egyéniségre épült a gárda” – fogalmazott a Heteknek Varga. Mint mondta, ez mutatkozott meg Ghána ellen az első félidőben, amikor nemcsak Koman Vladimir hiányzott, hanem Némethet is semlegesítették.
„Az igazi siker az lenne, ha ezek a játékosok visszatérve a klubjaikba, hétről-hétre lehetőséget kapnának csapataikban, és ott egyre maradandóbbat alkothatnának, akár a legnevesebb bajnokságokban, sőt, topcsapatokban is. A helyzet azonban egyelőre nem ez. Koman Vladimir átigazolt a frissen feljutott, gyengécske Barihoz, ahol még gyakorlatilag egy percet sem játszott. Szintén el lehet mondani ezt Némethről is, akit a Liverpool nem tartott magánál, hanem kölcsönadta az AEK Athénnak. Nem rossz gárda az athéni, de hosszú távon még ott sem bizonyított, márpedig azért az mégsem egy sztáralakulat. A többi játékosra mindez hatványozottan érvényes” – hangsúlyozta Varga Zoltán.
Szintén „földhözragadtabban” értékeli az U20-asok teljesítményét Hegyi Iván futballszakíró. „Nem helyénvaló a felnőtt válogatottal való összevetés, hiszen itt nem C. Ronaldóval és társaival szemben kell pályára lépni, hanem harmad-negyedosztályú játékosokkal. Amíg mi a legjobbjainkkal állunk ki, addig az ellenfelek legnagyobb játékosait – akik már most meghatározó emberek az elitklubokban – el sem engedték a korosztályos világbajnokságra” – mondta, megjegyezve, hogy az itthon játszó magyar fiatalok még a hazai szerény színvonalú bajnokságból sem tűnnek ki. Hozzátette: természetesen örül a fiatalok sikerének, ám szerinte előremutatóbb a reális értékelés, mint a – hazugságnak is nevezhető – mesterséges pozitív hangulatkeltés, amit a felnőtt válogatottnál „professzionális” szintre fejlesztve láthatunk, amikor például egy Málta elleni mérkőzés úgy van beharangozva, mintha vb-döntőt játszanánk.
Pozitívumnak látja ugyanakkor, hogy lelkiekben a magyarokra nem jellemző módon erős az U20-as válogatott, hiszen tizenegyes párbajt és hosszabbítást általában nem szoktunk megnyerni. Hegyi szerint az is igaz, hogy tűntek fel új tehetségek, és itt nemcsak Koman Vladimirt és Németh Krisztiánt említi, hanem Szabó Jánost és Simon Andrást is. Sőt, Némethtel kapcsolatban megjegyzi: a topfutballban az ma már nem dívik, hogy valaki a kezdőkörből ki nem mozdulva várja a labdát, miközben a társaknak magyaráz…
„Várjunk még egy ütemet, mielőtt azt mondanánk, hogy ezek a srácok megújítják a magyar focit. A futballakadémiák munkája előrelépést jelent ugyan, és sokan kapnak lehetőséget fiatalon arra, hogy külföldön folytassák, de ma még mindig jobb, ha inkább ötévesen kerül valaki külföldre, vagy egyenesen ott születik” – utal a távolról sem ideális hazai körülményekre Hegyi. Megjegyezte: odakint sem mindenki elitklubokhoz kerül, vagy nem feltétlenül jut sok játéklehetőséghez. Szerinte a megújulás nem külföldön kell, hogy kezdődjön, hanem idehaza – példaként említette, hogy a fiatalon elszerződött légiósaink a válogatottban nem nyújtottak maradandót.
A szakíró úgy véli, az évtizedek óta rothadó hazai futballkultúrát kellene alapjaiban megújítani következetes munkával és átlátható anyagi és személyi viszonyok megteremtésével, illetve – legelőször is – az alaptalan kincstári optimizmus elhagyásával. Szerinte erre utaló jelek egyelőre csak – a BL-szerepléstől függetlenül – Debrecenben és Fehérváron mutatkoznak.
2009. 10. 16. (XIII/42)
