A dánok 1992-es győzelme – miután a tengerparti strandokról lettek összehívva
Jugoszlávia polgárháborús helyzete miatti kizárása okán –, illetve Görögország
négy évvel ezelőtti hódítása révén mindenki számára egyszer s mindenkorra
világos lett, hogy azok a csapatok, akik a rajt előtt ki lettek nyilvánítva
favoritoknak, nem mindig képesek befutni a tőlük remélt pályát. Éppen ezért most
is óvatosnak kell lennünk, hiszen a 16 ország válogatottja közül bárki
produkálhat meglepetést. Azt viszont kijelenthetjük, hogy manapság a legtöbb a
bemutatkozó mérkőzés színvonalán múlik. Ha egy csapat a nyitó mérkőzésén jó
eredményt ér el, az az egész viadal során nem várt magabiztosságot kölcsönözhet
számára. Azonban egy vereség bemutatkozás gyanánt még a legjobb csapatot is „holiday”
módba kapcsolhatja.
A másik tényező, ami kiszámíthatatlanná teszi az Európa-bajnokságot,
mindenképpen az, hogy tényleg csak az öreg kontinens legerősebb 16 csapata
juthat be – a jól megformált selejtezőstruktúrának hála – a mi
szerencsétlenségünkre. A leggyengébb csapatoknak talán vita nélkül a két
házigazdát, Svájcot és Ausztriát kiálthatjuk ki. Ezt a legnevesebb angol
fogadóiroda, a William Hill is alátámasztja, ugyanis Ausztria végső sikere
százszoros nyereményt hozna a konyhára. Azonban nem szabad szem elől
tévesztenünk azt sem, hogy mekkora dopping lehet a hazai játékosoknak saját
környezetben bizonyítani.
2008. 06. 06. (XII/23)
