Túl magasra szökött a játékosok fizetése Fotó: Reuters
A probléma legfőbb oka – ki gondolná? – a játékosok fizetése. Egy átlagos labdarúgó járandósága is jóval meghaladja egy híres közéleti személyiség vagy politikus jövedelmét. Egy-egy sikeresnek mondható idény vagy kisebb csapatoknál a bennmaradás kivívása után szükségszerűen meg kell növelni a meghatározó játékosok fizetését, hogy sikerüljön őket a következő szezonra is megtartani. Ennek következtében az egyesületek kénytelenek olyan szerződéseket kötni, amelyek cseppet sem arányosak a teljesítménnyel. Futballgazdasági kutatók vizsgálata fényt derített arra, hogy az élvonalbeli klubok több mint felénél évente átlagosan nyolszázezer font veszteséget jelent az, hogy válogatott játékosaik fizetését akkor is kénytelenek átutalni, amikor azok a nemzeti csapat kötelékében edzőtáboroznak. Nehézséget okoz az is, hogy – az élcsapatok kivételével – az előre nem kalkulálható kiadások, például az új igazolások, gyakorlatilag felemésztik az egyesületek nyereségének nagy részét.
A kiadási oldal kompenzálására eddig négy lehetőség adódott: a televíziós közvetítésekből befolyó pénzek, a jegyeladás, a csapatokkal kapcsolatos tárgyak forgalmazása, illetve a szponzori pénzek. Az évek során azonban kiderült, hogy ezek sem jelentenek hosszú távon megnyugtató megoldást.
A bajnokság megreformálását kihasználva a brit média egyik legmeghatározóbb résztvevője, a Sky kaparintotta meg a közvetítési jogok teljes egészét, monopolhelyzetbe hozva magát ezzel a piacon. Kezdetben remek lehetőséget jelentett számukra, hogy a műsoridőt mindig élő anyaggal tudták kitölteni, ezért új csatornák indításával megnövelték az egy fordulóra eső közvetítések számát. Mostanra három Sky Sports csatorna működik, ezek mellett sugároz a Premiership Plus nev? csatorna. A Chelsea, illetve a Manchester United saját klubtévét működtet a Sky fennhatósága alatt. Ennek következtében több élő közvetítés van műsoron, mint amennyire igény lenne, és hatalmas fejetlenséget okoz, hogy egy bajnoki forduló alatt négy-öt különböző kezdési időpont is előfordul.
Összegezve, mire egy-egy csapat mérkőzése képernyőre kerül, addigra a célközönség már kitévézte magát. Ha a nézettségi mutatók alapján egy csapat meccsét kevesen nézik, akkor az kevesebbszer kerül a képernyőre, és ez azzal jár, hogy máris elesik egyik legfontosabb bevételi forrásától. Ráadásul a közvetítések eredményeként a rajongók egy része inkább otthon a fotelból nézi végig szeretett csapatának meccseit, minthogy jegyre költse havi jövedelmének igen jelentős részét.
A belépők ára nagymértékben megosztja a brit közvéleményt.
A drukkerek értetlenül állnak az előtt, hogy a csapatok vezetői a kiadások ellensúlyozása érdekében felemelték az árakat. A Tottenham Hotspur mérkőzéseire például huszonegyezer forintnak megfelelő összeget kell fizetni, ami Angliában sem kis pénz. Ez a tény nemcsak meccsre járástól vette el sok szurkoló kedvét – a Blackburn Roversnél például háromezer fős a nézőszámbeli visszaesés –, de a relikviák vásárlásától is.
John Williams, a Rovers elnöke így vélekedik a kialakult helyzetről: "Úgy gondolom, láttunk már elég baljós jelet ahhoz, hogy mindannyian észrevegyük, krízishelyzet van. A liga vezetőinek sürgősen találkozniuk kell, hogy összedugják a fejüket. Ezeket a problémákat sürgősen orvosolni kell, de ez csak összefogással megy." Ugyanígy vélekedik David Gold, a Birmingham City első embere is, aki azt javasolja, hogy maximalizálják a jegyárakat.
Hogy sikerülhet-e újra nyereségessé tenni a ligát, az egyelőre a jövő titka. Jelen állás szerint azok a csapatok bízhatnak a túlélésben, akik az évek során tőkeerős szponzorokkal kötöttek szerződést, vagy – mint a Manchester United és a Chelsea – magánbefektető kezébe kerültek.
2005. 10. 14. (IX/41)
