Félelem és rettegés földje
A környék néhány éve még liberális értelmiségiek és ellenzékiek kedvenc találkozóhelye volt, az İstiklal sugárút kávézói a beszélgetések törzshelyeivé váltak. Az egyik helybéli elsuttogta, hogy sem a kirakodóvásár, sem az utcai munkálatok nem ok nélkül zajlanak. A környéken több ismerősének volt üzlete, amit vagy bezárattak, vagy teljességgel ellehetetlenítettek a tulajdonosokra ráküldött adószakemberek. A tavalyi puccs utáni tisztogatásban 150 ezer ember veszítette el az állását, több mint 50 ezer embert bebörtönöztek, és mostanság röppent fel a hír, hogy több mint 600 hat év alatti gyermek is börtönben raboskodik édesanyjával, akik a puccs kitervelésével azonosított Fethullah Gülen feltételezett támogatói.
A kíméletlen megtorlást sokan nehezen bírják elviselni, rengetegen kilátástalanságba, depresszióba estek, nem egy öngyilkosságról is hallani lehet, főként egyetemi oktatók, újságírók, értelmiségiek, művészek körében. Nagy nyomás ez a nemzet fiain, különösen ha figyelembe vesszük azt, hogy a sajátos nemzeti büszke melankólia, a „hüzün” enélkül is jellemzi nemzeti karakterüket. A konferencia ankarai résztvevői közül többen minisztériumokból, közigazgatásból érkeztek. Kérdésemre, hogyan birkóznak meg a helyzettel, azt válaszolják, hogy tartós félelemben élnek, amiben a legrémisztőbb a helyzet kiszámíthatatlansága, hiszen a jelenlegi politikai környezetben bárkire ráfogható, hogy terrorista.
2017. 12.22. (XXI/51-52)
