Történt valamikor a 16. században, hogy tizenhét németországi család tutajra szállt, majd a mai Bács-Kiskun megyében kikötve létrehoztak egy takaros kis települést, Hartát. „A dunai svábok egészen Romániáig eltutajoztak, s ahol tetszett nekik, ott letelepedtek” – tudjuk meg a romantikusnak tűnő részleteket Leitert Henriktől, a kiskőrösi gyár ügyvezetőjétől. Az ő felmenői is ezzel a csoporttal érkeztek, s Hartát ma is szorgalmas svábok lakják.
Apák és fiak
„Üknagyapám kocsikovács volt, dédnagyapám bognár. Nagyapám ismét kovács, apám, András pedig ismét bognár – de más szakmákhoz is értett” – kapunk betekintést az eddig felderített családi történetbe. A nagyapa fiatalon meghalt a második világháborúban, s fia, András (Henrik apja) ötévesen maradt félárván két testvérével együtt. A kisfiú a kovácsmesterséget édesapja falubéli kollegájától, Klein Marci bácsitól leste el. „Marci bácsi is echte sváb volt” – feleli kérdésünkre Henrik.
2015. 11. 13. (XIX/46)
