A nagyvadak újbóli elterjedése bizonyos szempontból üdvözlendő, mondja Nagy Árpád nagyvad biológus, aki egy, a farkasokról szóló uniós tanulmány keretében vizsgálta a romániai farkaspopulációt. 26 országból 76 tudós vett részt a programban, melynek nyomán kiderült, hogy farkasok különösen Skandináviában és a Balkánon vannak szép számmal, de Észak-Spanyolországban, Itáliában és a Baltikumban is újra megtalálhatók, és Európa-szerte lehet találkozni hiúzokkal és barnamedvékkel is. „Ezeknek az állatoknak az élőhelye nem tekinthető rezervátumnak, így a velük való együttélés ugyanolyan gondokat okoz a helyi társadalomnak, mint a 18. században, amikor a nagyvadak szerte a kontinensen még szabadon éltek” – mondja a biológus a kutatás eredményeiről.
A farkas szigorúan védett faj Európában, a romániai populációját pedig feltehetően nagyobbra becsülik, mint amekkora valójában: 9 millió hektáros területen mintegy 2500-2700 farkas szerepel a hivatalos adatokban. Ez messze a legnagyobb Európában – a Kárpátok régiói a farkasok által egyik legsűrűbben lakott terület a földön. Hivatalosan a populáció lassan növekszik, és a farkasok területe egyre jobban kiterjed. Ez utóbbi helyzet okozza a legtöbb gondot a román kormánynak. „Vannak a farkasok által elfoglalt új területek között olyanok, amelyek az Erdészeti Tudományos Intézet szakértői szerint gazdasági és társadalmi szempontból nem alkalmasak a farkasok számára” – mondta lapunknak Ferenczi Attila háromszéki vadász- szakújságíró. Ezeken az új élőhelyeken az emberek nem tudják, hogyan reagáljanak a farkasok jelenlétére, és nem tudják, hogyan kell megvédeni a haszonállataikat úgy, ahogy azt a hegyekben élő emberek teszik, így a farkasok és emberek közti konfliktusok egyre többször fordulnak elő. A Kárpátokban élő állattenyésztők sikerrel veszik fel a versenyt a farkasokkal, bár teljes védelem itt sem létezik. „A leghatásosabb megoldás még mindig a kutyatartás: egyre több hajdani pásztorkutyafajt tenyésztenek ki újra, amelyek közül az egyik a kuvasz. Egy-egy ilyen munkakutya ára horribilis, mert a falka eltanulja tőle a farkassal, a medvével való bánást” – mondja tapasztalatai alapján a háromszéki vadász.
„A gazdák azért bízzák ránk a juhaikat, mert legeltetjük, fialtatjuk és megvédjük azokat. Hasznot hajt a jószág, nem dísznek legel a hegyoldalban. Ezért meg kell védeni a ragadozóktól a ránk bízott juhokat, teheneket. Mese nincs, nem mondhatom a gazdának ősszel, hogy hát elvitte a farkas, de tudod ez a te és a környezeted érdekében történt, uniós célt szolgál a veszteséged” – teszi egyértelművé a védett farkasokkal szembeni „szakmai” hozzáállást Viorel Ioan számadó juhász. Tapasztalatai szerint amelyik farkasfalka rákap a nyájra, annak bizony többé nem elég az erdei mezei vad. A kérdésre, hogy ilyenkor mit lehet tenni, a számadó csak megrántja a vállát, és azt morogja a bajsza alatt: „Tesszük, amit kell, és kész, gondoljon mindenki, amit akar!”
2015. 01. 09. (XIX/2)
