avagy Hamlet már a múlté

A Legoland világsiker. Hiába próbálják utánozni Fotók: F. K.

Százötven évvel ezelőtt, amikor a forradalom végigsöpört Európán, elért Koppenhágába is, el egészen a királyi udvarig, ahol ekkoriban éppen a számos Frederick királyok egyike uralkodott (a dán királyok többnyire a Frederick vagy a Christian nevet viselték). Az akkori király éppen annyira volt konfliktuskereső, mint a mai dánok, tehát felajánlotta a demokratikus átalakulásokat sürgető nép képviselőinek, hogy álljanak elő egy alkotmányszöveggel, aztán majd meglátja, mit tehet. Az alkotmány elkészült, 1849. június 5-e óta életképes, mindössze néhány apró változtatást alkalmaztak rajta. A királyok, illetve királynők ettől fogva az ország kedvenceiként működnek, a kormányzás viszont a parlament feladata. A jelenlegi királynő, Margit népszerűsége kimagasló európai uralkodótársai között.

A köztársaság kivívása mellett a tizenkilencedik század vívmányai közé tartozik a híres koppenhágai vidámpark, a Tivoli megnyitása, és ebben az időszakban élt és alkotott a két legismertebb dán híresség is, Hans Christian Andersen mesemondó és Søren Kierkegaard filozófus. Nyilván nem véletlen, hogy a legkedélyesebb skandináv népként ismert dánok ezzel együtt egy későbbi találmányukról, a legóról váltak igazán nevezetessé. A huszadik század máshol világégésként megélt időszakában egy dán kisvárosban, Billundban éppen a "játssz jól", a "leg godt" formáit próbálgatták. A későbbi legó innen kapta a nevét. Az ácsmester, Ole Kirk Christiansen fajátékaiból lépésről lépésre alakult ki az a m?anyag építőjáték, amely világszerte ismertté tette Dániát. 1968-ban nyitotta meg a kapuit a legó fellegvára, a billundi Legoland, ahol egész legoország épült a gyerekek – és szüleik – örömére. Ma is a Christiansen család irányítja a legóbirodalmat, és a mottójuk ma is ugyanaz, mint az alapításkor: "Csak a legjobb elég jó."

Bizonyos értelemben az egész ország a legójátékokra emlékezteti az ide utazókat – mert azért vannak szép számmal, akik idejönnek nyaralni. És aki egyszer eljött, azt valószínűleg visszahúzza újra a szíve, az aránylag magas árak ellenére. Az árért ugyanis megkapja mindazt, amit ígérnek. A politikusokkal talán egyedül Dániában probléma az, hogy nagyon is betartják a választási ígéreteiket. Ha valaki a programja miatt nem szavazott egy leendő kormányzó pártra vagy egy vezetőre, annak is végig kell néznie a program megvalósulását Dánia egyébként nagyhatalom, az ő fennhatósága alá tartozik a hihetetlenül nagy kiterjedés? Grönland, valamint a Feröer-szigetek – igaz, ez mindössze százezerrel növeli a dán lakosok számát. A legóhoz visszatérve: Koppenhágán látszik, hogy "megúszta" a második világháború bombázásait, a várost ma is kellemesen alacsony házak, barátságosan keskeny utcák és a belső csatornák néhol tavakká formálódó sorai alkotják.

Koppenhágának szinte egyedüli európai városként sikerült megtartania apró boltjait a nagy bevásárlóközpontok helyett, ami csak növeli a város barátságos jellegét. Kommunikálni könnyű, és nemcsak azért, mert mindenki, de tényleg mindenki beszél angolul, hanem azért is, mert a párbeszéd, a konszenzus a kultúra alapját képezi. Kávézók sora kínálja szabadtéri asztalkáit, akárcsak délen – csak éppen itt a meleget nem a nap, hanem a gondosan odakészített plédek szolgáltatják. Az éghajlat nem indokolja ezeket a mediterrán országokban megszokott kis teraszokat, de hát annyira szeretik a mediterrán életmódot, hogy megpróbálnak úgy élni, mintha ott lennének. Ezt bizonyítják az apró tetőteraszok és balkonok is, amelyeken a családok és baráti társaságok gyakran üldögélnek, isszák a híres és elmaradhatatlan Carlsberg sört és grillpartikat rendeznek.

A dánoknak, és egyébként a skandinávoknak általában, sikerült megvalósítani a szocializmus nélküli szocializmust: egyenlőséget kizsákmányolás nélkül, a közösségi szellemet összhangban az emberi méltóság tiszteletével. Nem lehet véletlen, hogy mindennek, amiben nagyok a dánok, a közösséghez, a gyakorlatiassághoz és a hétköznapok szépségéhez van a legtöbb köze: formatervezés, építészet, foci, hogy csak a legkézenfekvőbbeket említsük.

Az élet szép, de nem kell ugrálni. Nem a Nobel-díjat, nem az olimpiai aranyat, nem az egyéni sikert kell hajszolni, csak minőségi életet élni – ez sugárzik mindenből. Olyannyira, hogy egyik írójuk tíz törvénybe foglalta össze ezt a mentalitást, amelyet a többi skandináv ország is magáénak vall, és Janteloven, azaz Jante törvénye néven vált ismertté: "Ne gondold, hogy te valaki különleges vagy Ne gondold, hogy okosabb vagy nálunk Ne gondold, hogy fontosabb vagy nálunk Nem nevethetsz ki minket" – hogy szemezgessünk belőle néhányat. Bár a világ fejlődése kihatással van a dánok mentalitására is, főként a felnövekvő nemzedékére, a mai napig érezhető a mindennapok örömének, szépségének, egyben egyszerűségének keresése a kiemelkedő sikerek hajszolása helyett. Talán ezért tudunk olyan keveset róluk: kevés a Nobel-díjasuk, de kevés a móri gyilkos is közöttük, a hírek pedig éppen nem a mindennapok szépségéről szólnak.

Az ország egyébként több mint négyszáz kisebb-nagyobb szigetből áll, egyetlen szárazföldi kapcsolata Németország. A főváros fő közlekedési eszköze a bicikli: Dánia érrendszerét a bicikliutak képezik, de a tömegközlekedés lehetőségei is mindenhol adottak, kulturált, megbízható formában. Tehát ha áttanulmányozzuk a buszok menetrendjét, azt nyugodtan komolyan lehet venni, tizenkét éven aluli gyermekeink ingyen szállhatnak fel, és fertőzésveszély nélkül meg lehet fogni a kapaszkodót is. Ha késő estig ott ragadnánk a Tivoliban – ami nem is olyan nehéz, főleg tizenkét éven aluli gyermekekkel –, akkor is nyugodtan felszállhatunk a buszra, még ha a Tivoli éppen átellenben van is a Központi Pályaudvarral, ami a város egészéhez képest a legkevésbé bizalomgerjesztő környék.

Koppenhága belvárosa. Szerencséje volt a történelemmel