A törvény a kihirdetéstől számítva négy hónapot adott a kárpótlási igények
leadására, a határidő jogvesztő. Időközben megszűnt az Országos Kárrendezési
és Kárpótlási Hivatal. Azoknak is várniuk kell azonban a kárpótlásra, akik időben
beadták a kárpótlási kérelmüket: egy új törvényre kell várniuk, amely a
beérkezett igények számától függően arról rendelkezik majd, hogy pontosan mekkora
legyen a kárpótlás összege. Az egyéni kárpótlás mellett még kevesebbet lehet
tudni a romák kollektív kárpótlásáról. Ötvenhárom évvel a második
világháború után egyre kevesebb a túlélő és a hozzátartozó. A kárpótolható
roma áldozatok köre még gyorsabban szűkül: a romák várható életkora ma
Magyarországon tíz évvel rövidebb, mint a nem romáké.
Történészek szerint a második világháború alatt mintegy félmillió európai roma
pusztult el a koncentrációs- és munkatáborokban, vagy a falu szélén sietve
kiásatott tömegsírokba lőve. A holocaust magyarországi cigány áldozatainak
számával kapcsolatban eltérőek a vélemények: egyes kutatók öt-, mások
ötvenezerre teszik az elpusztult romák számát. A nagy számban megsemmisült iratok
mellett az is megnehezíti a pontos becsléseket, hogy a romák deportálásával
kapcsolatban országos érvény? rendeletek csak a nyilas érában születtek, és a
helyi közigazgatás ellenállása miatt több helyen nem is hajtották végre ezeket. A
rendeletek homályos megfogalmazásai azonban arra is lehetőséget adtak, hogy bizonyos
településeken a helyi hivatalok – a törvény saját belátásuk szerinti
értelmezésével – tömegesen szabaduljanak meg a cigányoktól.
A roma holocaust – ahogy a romák mondják: Porrajmos – áldozatainak és
hozzátartozóiknak kárpótlását lehetővé tevő törvény tavalyi kihirdetése után
mintegy 214 ezer kárpótlási kérelem érkezett az azóta megszűnt Országos
Kárpótlási és Kárrendezési Hivatalhoz és annak megyei irodáihoz. Természetesen
nem tudni, hogy ebből mennyi a "roma kérelem", hisz ilyen regisztrációt sehol sem
folytattak. "A bizonyító meghallgatások során a hivatal a romák esetében elfogadja
házastársnak azokat a személyeket is, akik hivatalosan nem, csak roma szokások szerint
kötöttek házasságot" – mondja Szőke Rozália, a hivatal jogutódjaként működő
Központi Kárrendezési Iroda sajtótitkára.
A Központi Kárrendezési Iroda heti két-háromezer beadványt dolgoz fel tizenkét
megyei irodájában. A feldolgozás úgynevezett "családegyesítéssel" kezdődik:
tisztázzák, hogy egy elhunyt után hány hozzátartozó jelentett be kárrendezési
igényt. A családegyesítés után dől el, hogy ki mekkora összeg? kárpótlást kap,
mert egy – egyelőre meg nem határozott – egységes összeget osztanak majd el az
igénylők között. Szőke Rozália szerint a feszített tempó ellenére is csak jövő
év márciusára fejeződik be a túlélők, és ennél is tovább tart majd az elhunytak
hozzátartozóinak kárpótlása. A törvény ugyanis úgy rendelkezik, hogy az
Országgyűlésnek a kormány előterjesztése alapján újabb törvényben kell
szabályoznia az életvesztésért adható kárpótlás összegét. Az eredeti törvényt
módosítva az előző parlament ez év februárjában úgy határozott: későbbi
határidővel, ez év októberéig kell az előterjesztést megtennie. Blankó Erika, az
igazságügyi tárca főosztályvezetője szerint amennyiben októberben a kormány
beterjeszti a törvényjavaslatot, akkor 1999 második felében elindulhat az elhunyt
áldozatok egyre fogyó hozzátartozóinak kárpótlása.
Egy korábbi kárpótlási törvény értelmében a fogoly-, vagy deportáló táborokban
raboskodók nyugdíj, kárpótlási jegy, vagy készpénz formájában már kaphattak
kárpótlást. Aki nyugdíjban kérte a kárpótlást, esetenként havi ötszáz forinttal
kap nagyobb nyugdíjat.
A romák esetében nemcsak az egyéni, de a kollektív kárpótlás kilátásai is
meglehetősen homályosak. Tavaly svájci bankok mintegy négymilliárd forint érték?
kollektív kárpótlásban részesítették a Zsidó Világszövetséget. Esély volt rá,
hogy a Zsidó Világszövetség ennek az összegnek 12 százalékát – 480 millió
forintot – a Magyarországi Cigányokért Közalapítványnak utaljon át a cigány
áldozatok kollektív kárpótlására. A pénz azóta sem érkezett meg a
közalapítványhoz. Egyes, a tárgyalásokon részt vevő politikusok szerint azért nem,
mert több állami intézmény és roma civil szervezet is szerette volna megszerezni a
pénzt, de nem tudtak dűlőre jutni a jogosultság tekintetében, ezért a Zsidók
Világszövetsége sem tudta, kinek utalni a csaknem félmilliárdos összeget.
Ez év tavaszán Farkas Flórián, az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnöke
és Bársony János, a Roma Polgárjogi Alapítvány szakértője zsidó szervezetek
képviselőivel együtt tárgyalásokat folytattak a magyarországi német
nagykövetséggel a holocaust elszenvedői és túlélői kárpótlásáról. A
tárgyalásokon a cigány szervezetek képviselői azt kérték, hogy a romák kapjanak
egyéni, és egy mintegy 2-300 millió forintos kollektív kárpótlást a német
államtól. Ez utóbbiból egy cigány múzeum, vagy kulturális centrum épületét
szerették volna megvásárolni. Az egyéni kárpótlást a német törvényekben
szabályozott módon kérték a német kormánytól. Ez a romákra nézve azt jelenti,
minden olyan cigány ember, aki 1944 októbere után cigánytelepen, vagy valamilyen
gettóban lakott – ezekre érvényes volt a kijárási tilalom – részesedjen egyéni
kárpótlásban. A 65 évnél fiatalabbak kárpótlást kaphatnak, ha a rossz lakhatási
körülményeikből származó egészségkárosodás miatt leszázalékolták őket. A 65
évnél idősebb cigány embereknek ezt bizonyítaniuk sem kell.
A német kormány a napokban válaszolt a cigány szervezetek felvetésére: a kollektív
kárpótlás lehetőségét elutasította, míg az egyénit megvalósíthatónak látja.
Ezért a roma szervezetek most tárgyalásokat folytatnak a német nagykövetséggel, a
magyar Belügyminisztériummal, az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzattal és a
Vöröskereszttel, hogy minél szélesebb körhöz jussanak el a kárpótlásról szóló
információk. (Roma Sajtóközpont)
1998. 08. 08. (II/32)
