hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Söröcske, borocska
Egyetemisták, főiskolások találkozója

1998. 07. 25.
Százhúsz forint egy korsó sör ára, fogy is szépen, hisz tüzesen süt le a nyári nap sugára. A táj festői, a Bodrog a szemünk előtt ömlik a Tiszába. A város főterén egy amatőr dzsesszrock együttes fárasztja a kókadozó közönséget. Az óránként megszólaló templomharang ezt a produkciót sem kíméli. Tíz percen át egyszerre szólnak. Két fiatalember szarvasbőgésszer? üvöltéssel vonul át a főtéren. Ők a jövő reménysegei? Ha még nem említettem volna, Tokajban vagyunk, a huszonnegyedik alkalommal megrendezett Egyetemisták és Főiskolások Országos Találkozóján. A fesztivál fő támogatója egy sörgyár és egy dohánygyár.



Magányosan, táblával...



Többen, kerítéssel. Mulatnak Fotó: Korbely Attila

Az esemény színvonalát olyan ismert művészek hivatottak emelni, mint például az
IQ 40, a Gojko Mitic Hakni Boys Band, vagy az Ortiki Bábegyüttes. A nagyszínpadon
persze igazi sztárok lépnek fel esténként. Azt adják a hallgatóságnak, amijük van.
A közelmúlt egyik magyar slágere a Halál a májra cím? szerzemény. A Tankcsapda
zenekar menedzsere szerint alkohol nélkül is lehet élvezni a rockot. Ő például egy
kortyot sem iszik, a többiek meg azt csinálnak, amit akarnak. Szabadság van. Az
egyetemistáknak majdnem három hónap. "Gyere Pista, viszem a cigidet" – ajánlja
fel önzetlen segítségét egy srác nyakig felmálházott haverjának. A fiatalok
sátortáborban laknak az ötnapos rendezvény idején, napközben a városka főterén
zajló programokon szórakozhatnak. A délután egyik színfoltja egy kékeslila
kecskeszakállas fiatalember, és mohazöld hajú társa. "Faterék adtak pénzt.
Ameddig kitart, azt csinálunk, amit akarunk. Kinek mi köze hozzá?" – mondják
borgőzös hangon. "Még nem sikerült az összes kocsmát felderítenünk, de estére
biztos végzünk" – üdvözli nemrég érkezett barátait egy lány. Nem esküdnék
rá, hogy egyetemista.

A négyezerötszáz lakosú Tokaj körülbelül tízezer látogatót vár a rangos
eseményre. Májer János polgármester szerint a helyi vállalkozók biztosan
profitálnak a rendezvényből, a fiatalok hamar ráéreznek a tokaji bor ízére. A
borozók és a sörözők tényleg teltházzal működnek a találkozó alatt. A kora
délutáni időpont ellenére egyre több bizonytalan mozgású fiatal látható az
utcákon. A törökmézárus viszont nyúlt arccal ül standja mögött. Nem az ő napja a
mai. Portékájára enyhén szólva is gyér a fizetőképes kereslet. A polgármester nem
lát nagy veszélyt az ifjúkori "duhajkodásban". Mint mondja, fiatal éveiben maga
is borozott, azután mégis megkomolyodott. "Mikor engedjen ki az ember, ha nem
fiatalon?" – kérdez vissza.

"Most érettségiztem, először veszek részt ilyen fesztiválon – mondja egy hatvani
diák. A kulturális programok tetszenek, de a sok részeges fiatal őszintén szólva
meglepett. A mi társaságunk nem ilyen ivós. Nem biztos, hogy jövőre is eljövök."

Miklósvölgyi Péter, a rendezvény egyik fő szervezője elégedett. Az EFOTT a
koncerteken kívül – más ifjúsági fesztiválokkal ellentétben – kulturális és
turisztikai programokat is kínál a résztvevőknek, hogy "ne csak berúgjanak a
fiatalok, hanem értelmes dolgokkal is foglalkozzanak". Az első napon mindenesetre
egyetlen alkoholmérgezés vagy kábítószer-túladagolás sem történt. Miklósvölgyi
szerint ez – például a Diákszigettel összehasonlítva – komoly eredmény.

A rendezvényt jelentős rendőri erőkkel biztosítják. Az első két napon nagyobb
atrocitásra nem került sor. "Még nem volt gond, csak isznak, mint a gödény" –
összegzi tömören eddigi tapasztalatait az egyik rendőr. Hajnali kettőig-háromig tart
a "dáridó", de a tokaji polgárok türelmesek. Szeretnék, ha megszeretnék
városukat, és jövőre is sokan visszatérnének az idei látogatók közül.

Szikora Róbert kétszer lépett fel rockfesztiválon: eloször és utoljára.
"Pusztavacson két vízcsap és egy WC jutott ezer emberre. Ez az, amiből nem nőhet ki
egy normális európai ország" – jellemzi az akkori állapotokat Szikora. "Soha
többet nem teszem ki magamat ilyennek. Sem a zenekaromat, sem a közönségünket"–
tudjuk meg, miért nem szerepel az EFOTT-on az R-Go. "A hetvenes években mi is
játszottunk rockzenét, de nem éreztük azt, hogy valamilyen stimulálószert kellene
mellé fogyasztanunk. Viszont van, aki úgy érzi jól magát, hogy lerészegedik, mint a
disznó. Sajnos úgy tűnik, ők vannak többségben. A legtöbb zenekar nem válogathat a
felkérések között, nekik piac kell. Ott játszanak, ahová meghívják őket. Maximum
befogják az orrukat, és úgy csinálnak, mintha ők is olyanok lennének, mint a
közönség" – tárja fel a valóság egy szeletét Szikora Róbert.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!