Boris Johnsonék annak ellenére kaptak abszolút többséget, hogy az ellenzék és a celebvilág telerettegte a sajtót arról, mi minden borzalom jön majd a Brexittel. Ahogy korábban Trump esetében is. Miközben a Time magazin úgy gondolja, épületes az év emberének egy olyan kislányt választani, akit nem csupán kihasznál mindenki, aki hozzáférkőzik, de egyúttal irreális pánikhangulattal tölti meg a közvéleményt. A többség viszont nem vevő a pánikkeltésre – félelemmel ugyanis nem lehet politizálni. Vádaskodással és ujjal mutogatással pedig főleg nem lehet változásokat elérni.
A racionális választópolgár olyan vezetőpotentátot keres, aki valamiféleképpen késznek és képesnek mutatkozik arra, hogy az aktuális problémákat megoldja. Például a brit EU-tagság kérdését. A kommunista és rasszista Corbynból már eddig is sok volt; Jo Swinsont pedig senki nem vette komolyan. Boris Johnson zseniálisan nyegle kampányvideója, higgadt és pozitív országturnéja egész egyszerűen azt sugallta: Nyugalom. Hadd hajtsuk végre, amit végre kell hajtani.
És mit hajtanának végre? Amit a brit választópolgárok többsége már korábban is népszavazás formájában megszavazott, most pedig parlamenti választások formájában újra kifejezésre juttatott. Az „Essünk túl rajta!”, úgy tűnik, még a Brexit-ellenes tábor egy részét is meggyőzte. És mi jöhet ezután? Világvége? Az amerikai demokrata szavazók félelmetesen nagy hányada tanúsította a mentális összeomlás kisebb-nagyobb mértékét Donald Trump megválasztása után, mégsem jött el az apokalipszis. Amerikából nem lett náci rémuralom, és a rabszolgaságot sem vezették be újra; ahogy Boris Britanniája sem lesz olyan szörnyű, mint ahogy a celeblufik sípolják. A gazdasági rémálom pedig, amit szintén előrevetítenek… hát nem érdekes, hogy ahány szakember, annyifélét mondanak?
2019.12.20. (XXIII/51)
