Egy amerikai filozófus, költő, Henry David Thoreau 1845-ben úgy döntött, hogy szó szerint értelmezi Rousseau híres „Vissza a természetbe” mottóját, és elhatározta, hogy egymaga beköltözik a Massachusetts állambeli Walden-tó körüli erdőbe. Több mint két évet töltött a vadonban, és élményeit a Walden; or life in the woods (avagy élet az erdőben) című könyvében írta meg.
Thoreau a civilizációból való kivonulását egyfajta performance-nak szánta, amellyel civilizációkritikus nézeteire akarta felhívni a figyelmet. Transzcendentalista filozófusként az emberiség és a természet eredendő jóságában, valamint az egyéniség felsőbbrendűségében hitt a romlottnak tekintett intézmények – különösen az egyházak és a politikai pártok – felett. Ez a 19. században népszerű irányzat tudatosan merített a hindu szent szövegekből, amelyek Thoreau számára is legfőbb olvasmányok voltak erdei kunyhójában. A remete a Walden-tó vizét a „szent Gangesz vizéhez” hasonlította, amelynek a partján ülve ő maga is Brahma papjának érezte magát. Egész életében aszkétaként élt, soha nem nősült meg, és étkezésében is puritán volt, leginkább rizst és tiszta vizet fogyasztott, az állati eredetű ételeket tisztátalannak tartotta.
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
2019.06.07.(XXIII/23)
