A válaszhoz mindenekelőtt érdemes röviden áttekinteni a Parlament kialakulásának, valamint jogköreinek bővülési folyamatát. Az 1951-ben létrehozott Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) Közgyűlését kiterjesztették két, 1957-ben létrehozott közösségre, az Európai Gazdasági Közösségre (EGK) és az Európai Atomenergia-közösségre (Euratom). Ezen új intézmény „Európai Parlamenti Közgyűlésként” először 1958. március 19-én ült össze Strasbourgban, majd 1962-ben a nevét „Európai Parlamentre” változtatta. A kiterjesztett közösségi intézmény tehát kezdetben csupán kijelölt tagok közgyűlése volt. 1979-ig, a közvetlen választásokig, a képviselőket az egyes tagállamok nemzeti parlamentjei jelölték ki, így minden képviselő kettős mandátummal rendelkezett.
Bővülő feladatkör
Az évtizedek során a Parlament hatásköre jelentősen bővült. Korábban elsősorban tanácsadási jogkörrel bírt, bizonyos ellenőrzési jogosítványokkal, tehát nem volt igazi törvény- és jogalkotó testület. Jelenleg az EP fő feladatait három csoportba szokták sorolni: jogalkotás, felügyelet és költségvetés. Előbbihez tartoznak többek között, hogy - az Európai Unió Tanácsával együtt - jogszabályokat fogad el, az Európai Bizottság javaslatai alapján, illetve, hogy dönt a bővítésről (az új tagállamok felvételéről). A felügyelet talán legfontosabb elemei, hogy ellenőrzést gyakorol az összes uniós intézmény felett, illetve megválasztja a Bizottság elnökét, jóváhagyja a biztosi testületet. Ezek mellett bizalmatlansági indítványt fogadhat el a Bizottsággal szemben, lemondásra kötelezve a testületet, valamint megnézi az uniós polgárok által benyújtott petíciókat és egyéb vizsgálatokat indít. Fő feladatköreinek harmadik része arra irányul, hogy a Tanáccsal együtt kialakítja az uniós költségvetést. A hosszútávra szóló költségvetést, az ún. többéves pénzügyi keretet (melynek következő, hét éves ciklusa 2021-2027-re esik majd) szintén a Parlament hagyja jóvá.
2019.03.08.(XXIII/10)
