A Nyugat bábjának tartott, korrupt iráni monarchia elleni tüntetések 1977 októberében kezdődtek, melyek a következő évben egyre intenzívebbé váltak. Végül Reza Pahlavi sah 1979. január 16-án Egyiptomba kényszerült távozni. A kormányzást az ellenzéki Shapour Bakhtiar vezette régensi tanácsra bízta, amely hazahívta az 1963-as zavargások megszervezése miatt száműzetésben lévő Khomeini ajatollahot.
Február 11-én a baloldali gerillákkal összefogó lázadó csapatok utcai harcok során legyőzték a sahhoz hű hadsereget. Április 1-jén népszavazás következett, melyen a lakosság egy teokratikus köztársasági államforma alapjait lefektető új alkotmány mellett tette le a voksát. Ennek értelmében 1979 decemberében Ruholláh Khomeini lett az ország legfelső vezetője.
Khomeini a radikális iszlám legmeghatározóbb modern kori ideológusa volt. Az Ervand Abrahamian történész által khomeinizmusnak nevezett doktrína két sarokköve a világi kormányzás feletti vallási tekintély nélkülözhetetlensége, valamint a nyugati befolyás minden formájának elutasítása. Az ajatollah tanai 1989-ben bekövetkezett halála után is változatlan súllyal érvényesülnek Irán politikai rendszerében, sőt, hatása az egész régióban jelentős.
2019.02.22. (XXIII/8)
