Majdnem diplomáciai katasztrófa lett abból, hogy február 17-én, egy nappal a V4-ek jeruzsálemi csúcstalálkozója előtt kinevezett izraeli külügyminiszter, Jiszráel Katz – idézve Jichák Samír néhai miniszterelnököt – kijelentette, hogy „a lengyelek az anyatejjel szívták magukba az antiszemitizmust, és senki nem mondhatja meg nekünk azt, hogyan emlékezzünk a halottainkra”. Katz hozzátette: „Holokauszt-túlélők fia vagyok, és egy holokauszt-túlélőkből álló közösségben születtem és nőttem fel (…) A holokauszt emléke egy olyan dolog, ami nem lehet kompromisszum számunkra (…) és mi nem fogjuk elfelejteni vagy megbocsátani.”
A miniszter mindezt a 13-as csatornának adott interjúban mondta el. (Ez az újonnan indult izraeli televíziós csatorna szivárogtatta ki januárban az amerikai béketerv állítólagos pontjait.) Katz azonban nem állt meg itt. Másnap reggel, a csúcstalálkozó tervezett megkezdése előtt néhány órával az Izrael Rádiónak azt nyilatkozta, hogy „a lengyelek részt vettek a zsidók elpusztításában a holokauszt idején. Lengyelország lett a zsidó nép legnagyobb temetője.”
Mindez már a lengyeleknek is sok volt: bejelentették, hogy semmilyen formában nem vesznek részt a csúcstalálkozón. A lengyel–izraeli-vita legújabb fordulója azonban nem Katz külügyminiszter drasztikus – a lengyelek szerint rasszista – kijelentésével kezdődött.
2019.02.22. (XXIII/8)
