Pakisztán az élő példa arra, amikor egy „kétállami megoldás” valójában nem megoldja a problémát, hanem még nagyobbat kreál. (A brit megszállás alóli felszabadulás után, 1947-ben az indiai szubkontinenst felosztották, hogy az ottani muzulmánoknak saját hazájuk legyen. 1971-ben az új állam bengáli nyelvű keleti része – a mai Banglades – India asszisztálásával kivált.) A mesterségesen létrehozott ország gazdasága folyamatosan az összeomlás szélén billeg, kiirthatatlan a korrupció, az állítólagos demokratikus működés mögött valójában egy autokrata elit, a hadsereg irányít, és a terület terrorszervezetek inkubátora is. Ami még ezeknél is aggasztóbb, két, egymással versengő atomhatalom él egymás szomszédságában.
Pakisztán miniszterelnökének lenni nem egy életbiztosítás. Az ország hetven éves történelme alatt 18-an váltották egymást a poszton, és egyikük sem töltötte ki hivatali idejét: egyeseket kivégeztek, másokat meggyilkoltak, a szerencsésebbeket csak leváltották.
Playboyból iszlamista államfő
2018. 08.17. (XXII/33)
