Úgy tűnt, hogy a múlt héten a menekültkérdés mentén megtörhet az egyébként is igen nehezen létrejött német kormánykoalíció, és nemcsak azzal írja be magát a történelembe, hogy eddig ennek az apparátusnak tartott a legtovább megalakulni, hanem azzal is, hogy ez a kormány regnál a legrövidebb ideig. Ráadásul most nem a szociáldemokratákkal, hanem a saját pártcsaládba tartozó keresztényszocialistákkal (CSU) gyűlt meg Angela Merkel német kancellár és a CDU (Kereszténydemokrata Unió) baja. Végül sikerült látszatra megegyezni, ám egy kicsit közelebbről megnézve a kérdést egyértelműen látszik, hogy a valódi tartalom, azaz a kitűzött célok eléréséhez szükséges feltételek részletezése ezúttal is hiányzik mind az Európai Unió, mind pedig a német kormánypártok oldaláról.
A múlt hét végére már mindenki azt találgatta, hogy mi lehet a krízist okozó helyzetet kiváltó keresztényszocialista belügyminiszter, Horst Seehofer célja, ugyanis a külső szemlélők számára már úgy tűnt, hogy maga se tudja igazán, hogy mit is szeretne. A belügyminiszter már a múlt hétre szervezett EU-csúcs előtt beindította a rakétákat, és két héttel ezelőtt kvázi ultimátumot adott Merkel kancellárnak: amennyiben nem történik semmilyen intézkedés a migránsokkal kapcsolatosan, saját hatáskörben lesz kénytelen elindítani annak megszervezését, hogy a más uniós országokban már regisztrált migránsokat a német határon megállítsák, és visszafordítsák. Határidőként a július 1-jét szabta meg, ami több sebből is vérzett – arra viszont jó volt, hogy Merkel érezze a feje fölött a Damoklész kardját.
Politikai csiki-csuki
2018. 07.06. (XXII/27)
