Alapvetően két vezérelv határozta meg az idei műsort: a társadalmi sokszínűség és a feminizmussal tüzelt genderideológia. Az elmúlt évek ünnepségeit követően az Akadémiát két fő vád érte: túl fehéren és túl férfidominánsan dönt a díjak kiosztásakor. Gyorsan korrigálta tehát magát, és szervilisen meghajolt minden ilyen divatos kívánalom előtt. Számos nő és színes bőrű alkotó került rivaldafénybe, ami akár dicséretes is lehetne, de több kritikus hang szerint nem feltétlenül azért történt így, mert egyedülállót tettek le az asztalra, hanem mert a kultúrpolitikai irányelvek ezt követelték meg. Mindez nyilván kéz a kézben járt Trump gyalázásával.
A szexbotrányok miatt hónapok óta tomboló Hollywood-purgatóriumban igazából a papírforma szerint bontakoztak ki a díjkiosztó eseményei. Az est házigazdája, Jimmy Kimmel showman több mint tízperces monológgal nyitotta meg a filmipar legjelesebb eseményét. Beszédének fő üzenete, hogy mennyire jó folyamatok zajlanak Hollywoodban, elsősorban azért, mert a szexuális zaklatási botrányok nyomán kirobbant kampányok végre felszínre hozták a filmipar immanens problémáit. Méltatta a hatalmas színpadi szobor formájában fölvonultatott 90 éves „Oscar urat”, méghozzá azért, mert – Kimmel szavaival élve – nem nyúlkál rossz helyen, illetlen szó nem hagyja el száját, és történetesen nemi szerve sincsen – ez korunk „férfiideálja”. Kimmel szerint a múlt évben „annyira felsültek a férfiak, hogy a nők inkább már halakkal randevúznak”.
Bár a gála legvégén adják át az év Legjobb filmje díjat, mi most mégis előre vesszük: az A víz érintése győzött, amelyről pár hete írtunk (Ember és bestia, 2018. február 2.), és egyáltalán nem dicsértük. A film mexikói rendezője egy nosztalgikus, romantikus drámát kreált egy víziszörny és egy nő szexuális viszonyából. A hollywoodi álomgyár ezáltal olyasmivel kábította közönségét, amitől a nézők korábban csak borzongtak, és mainstreammé tette a fajtalankodás tabuját. 13 Oscar díjra jelölték – hosszú évek óta ez kapta a legtöbb jelölést –, és négyet haza is vitt: a fődíj mellett a rendező, filmzene és látványtervezés kategóriákban diadalmaskodott. A technikai díjak megkérdőjelezhetetlenek, inkább az üzenettel van itt baj. Az erőszakos fehér férfiak elnyomása révén a társadalom perifériájára jutott siket hölgy – az afro-amerikai barátnőjével és egy meleg bácsival karöltve – igyekszik megmenteni egy némiképp antropomorf halszerű lényt, akibe a főszereplő aztán bele is szeret, és szexuális viszonyba bonyolódik.
2018. 03.09. (XXII/10)
