Primo de Rivera-féle diktatúra után létrejött törékeny spanyol köztársaság szabadabb légkörében az 1930-as helyhatósági választásokon Katalóniában a szeparatista koalíció jutott hatalomra, a baloldali Esquerra Republicana de Catalunya (ERC) vezetésével. Sikerült kiharcolniuk az autonómiát, melynek keretein belül az ERC-s Lluís Companys elnökségével saját kormányt (Generalitat), illetve parlamentet állíthattak fel.
A fiatal katalán autonómia két év múlva máris válsághelyzetbe került. Az 1933 novemberében tartott spanyol általános választásokon már egyetlen párt sem szerzett egyértelmű többséget; a jobboldal végül Alejandro Lerroux radikális kormányának támogatása mellett döntött. Companys biztosra vette, hogy ilyen felállásban lehetetlen lesz kidolgozni a Generalitat új hatásköreit. 1934 áprilisában, miután a katalán parlament megszavazott egy agrárreformot célzó törvényt, a szembenállás valóban kiéleződött; az alkotmánybíróság pedig hatályon kívül helyezte a rendelkezést. A Companys-kormány, dacolva a spanyol döntéssel, változtatás nélkül újra elfogadtatta a jogszabályt.
A központi kormány helyzete ezzel egyidőben szintén meggyengült. A köztársaságiak kiléptek a koalícióból, a szakszervezetek fellázadtak, amit a hadsereg gyors bevetésével vérbe fojtottak. Ebben a kaotikus helyzetben jelentette be Lluís Companys a kormányépület erkélyéről 1934. október 6-án a „spanyol szövetségi köztársaság katalán államának” megalakítását. Spanyolország ezt mint a függetlenség egyoldalú kinyilvánítását értelmezte, és a katonaság már másnap átvette a katalán kormány feletti irányítást. A szervezetlen, átgondolatlan, a szakszervezetek támogatását nélkülöző új köztársaság teljesen életképtelen volt. A rövid, de heves harcokban több mint hatvanan vesztették életüket. Companyst a kormányával és mintegy ezer lázadóval együtt letartóztatták, majd 30 év börtönre ítélték. Katalónia autonómiáját felfüggesztették.
2017. 11.10. (XXI/45)
