A kétoldalú kapcsolatok az elmúlt években egyáltalán nem úgy alakultak, ahogyan két szomszédos, egymással stratégiai partnerségben levő EU- és NATO-tagállam esetében az elvárható volna, mondja lapunknak Nagy Árpád kolozsvári politológus. Aki szerint román oldalról sem a Victor Ponta vezette baloldali, sem pedig a Dacian Ciolos vezette szakértői kabinet sem tett erőfeszítéseket a kapcsolatok javítására, de a magyar kormánypárt, a Fidesz sem jelezte megfelelő vehemenciával a párbeszéd elmaradását.
2010 után Magyarországon a határon túli magyar közösségekkel kapcsolatos legfontosabb fejlemény egyrészt a magyar állampolgárság kiterjesztése volt, másrészt a Fidesz és az RMDSZ békekötése. Ezt követően a magyar kormány egyre határozottabban emlékeztette a mindenkori román vezetést arra, hogy a kisebbségi autonómia törekvések támogatása nagyon is európai ügy. Az Erdély Romániához csatolásának közelgő 100. évfordulója által felerősített nacionalista romániai közhangulatban azonban ezek a figyelmeztetések egyre kevésbé hatottak.
Kolumbán Gábor székelyudvarhelyi politológus szerint a mostani konfliktusok gyökere a diktatúra bukása utáni évekre nyúlik vissza. Akkor az erdélyi magyar értelmiség és annak vezetői túlságosan optimistán látták az erdélyi magyar közösség autonómiatörekvéseinek jövőjét, figyelmen kívül hagyva, hogy a diktatúra bukása után Romániában kulcsszereplővé előlépett fiatal értelmiségiek a Ceausescu-érában szocializálódtak, amelyben az ország etnikai homogenitása nagyon fontos volt. 1990 tavaszán hamar kiderült, hogy az etnikai kártya bármikor kijátszható, és ha kell, gátlástalanul elő is húzzák azt az új hatalom képviselői.
2017. 11.10. (XXI/45)
