hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Az óbaloldal lázadása
Theresa May a katasztófa szélére sodorta a brit konzervatívokat

2017. 06. 15.
A brit politikai életet a kontinentális Európa politikusai hajlamosak lesajnálni a brüsszeli technokraták szemszögéből kétségtelenül egzotikusnak tűnő díszletei miatt, ám az aligha vitatható, hogy az elmúlt évtizedekben legalább két alkalommal – Margaret Thatcher 1979-es és Tony Blair 1997-es győzelme után – éppen Nagy-Britanniából indultak el olyan politikai mozgások, amelyek adott esetben évtizedes időtávon meghatározták a nyugati demokráciák közéletét.

Thatcher győzelme nem csupán a toryk kormányra kerüléséhez vezetett, de az egész szabad világban megújította és újra magabiztossá tette a ’68-as mozgalmak által defenzívába szorított konzervatív pártokat. Sikerét olyan jobboldali államférfiak hatalomra jutása követte, mint Ronald Reagané 1981-ben vagy Helmut Kohlé 1982-ben – végső soron Thatcher asszony kormányfővé választása annak a konzervatív hullámnak a kezdete volt, amely a szabad világban meghatározta a hidegháború utolsó évtizedét, és amelynek – természetesen főként Reagan elnök antikommunista fordulatának köszönhetően – döntő szerepe volt abban, hogy a Nyugat a hetvenes évek Realpolitik-jának kompromisszumai és pepecselése helyett képes volt dűlőre vinni a hidegháborút a fegyverkezési versenybe belerokkant szovjet tömbbel szemben.

Thatchernek és kortársainak (meg persze a hidegháború végeredményének) köszönhetően a nyugati világban hosszú időre sikk lett konzervatívnak lenni, és a Szovjetunió bukása után a nyugati baloldal hosszú időre defenzívába került. Thatcher 1990-es lemondása után a toryk John Majorrel az élen 1992-ben választást tudtak nyerni, ahogy republikánus kormányzat is túlélte négy évvel Reagan elnök két ciklusát; Kohl kancellár pedig a német újraegyesítés levezénylése után egészen 1998-ig hivatalban tudott maradni.

A nyugat-európai baloldal válasza szintén az angolszász világból jött. Bill Clinton 1992-es, majd 1996-os győzelme jelezte, hogy az amerikai demokraták magukhoz tértek a nyolcvanas évek szétesése után – Európában viszont a Tony Blair által felforgatott New Labour 1997-es földcsuszamlás-szerű győzelme jelezte a fordulatot. A Blair-féle „harmadik­utas” szociáldemokrácia, amely szakított az európai baloldal munkásmozgalmi múltjával, szakszervezeti jelenével, háborúellenességével, a Thatcher-féle konzervatív reneszánszhoz hasonlóan divatot teremtett – Németországban Gerhard Schröder, Olaszországban Romano Prodi, Magyarországon Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc képviselték azt a harmadikutas programot, amely végső soron a baloldal baloldali jellegének elvesztéséhez vezetett.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!