Vučić és Putyin a gazdasági kapcsolatok erősítéséről, a hadiipari együttműködés kiszélesítéséről és Szerbia katonai semlegességéről tárgyalt. A szerb politika mindeközben igyekszik bizonyítani az Európai Unió felé, hogy elkötelezett az euro-atlanti integráció mellett, és Szerbia eléri mindazt, ami eddig csak álom volt az ország életében: Európához fog tartozni.
Tavaly két százalékkal bővült a Szerbia és Oroszország közötti árucsere-forgalom, ezen belül a szerbiai mezőgazdasági termékek Oroszországba irányuló importja 40 százalékkal ugrott meg. Vučić mindezeken túl részletesen beszélt a katonai együttműködésről is legutóbbi moszkvai útján, amely közvetlenül a szerb elnökválasztás előtti hétvégére esett. Mint mondta, örömmel fogadta a hírt, hogy Putyin államfő személyesen adott utasítást a katonai együttműködéssel kapcsolatban korábban megszületett megállapodások végrehajtására. Ennek eredményeként 30 páncélozott harcjármű, 30 T–72-es harckocsi és 6 MiG–29-es repülőgép érkezhet Szerbiába. Újságírói kérdésre válaszolva Vučić kifejtette: a repülők egy részének a nagyjavítását valószínűleg Szerbiában végzik majd el.
A tárgyaláson megvizsgálták a lehetőségét, hogy a Milos harci gépjárműveket orosz páncéltörő rakétavetővel szereljék fel. Vučić szerint ennek köszönhetően a 300 ezer euró értékű Milos és a 40 ezer amerikai dollár értékű páncéltörő rakétavetők ötmillió dolláros tankok megsemmisítésére is alkalmasak lennének. Egy ilyen rendszer rendkívül keresett lenne a világpiacon, így tetemes exportbevételt hozhatna Szerbiának. Mindez ugyanakkor ellentmondásosnak tűnhet, hiszen Vučić éppen azért indult az elnökválasztáson, mert ebben a szerepben szélesebb és erőteljesebb támogatást tud biztosítani az uniós csatlakozáshoz. „Ellentmondásos talán máshol, de nem a Balkánon” – helyesbít Zoran Dmitrovic újvidéki politológus, aki szerint a szerb közéletben elhalóban vannak az EU-t ellenségként beállító hangok, és egyre kevesebb szavazatot lehet szerezni a „gonosz nyugati hatalmakra” mutogatva; a partizánlegendákra épülő németellenesség mára sokat veszített erejéből. Egyre kevesebben hiszik, hogy Oroszország és az EU között választani kellene, főleg azután, hogy Putyin tavalyi belgrádi látogatásával „engedélyt adott” a csatlakozásra. Oroszország szava mindig is számított a Balkánon, különösen a magát „régiós kisfőnöknek” képzelő Szerbiában, ahol a mai napig hallani a mondást: „200 millióan vagyunk, az oroszokkal együtt” – mondja a szakember lapunknak. Akármit is tettek az uniós csatlakozás érdekében az elmúlt évtizedekben, a szerb kormányok fél szemmel mindig azt figyelték, mit szólnak a dologhoz az oroszok. Lojalitásukért cserébe viszont számíthattak arra, hogy az oroszok segítenek nekik a bajban, amit gazdaságilag mindig megtettek eddig. Manapság azonban nem a misztikus pánszláv érzelmek, hanem a pénz miatt kerültek középpontba az oroszok Szerbiában – véli a szakember.
2017. 04.07. (XXI/14)
