Bár meglepően kevés nyilvánosságot kapott a múlt hétvégi NATO-csúcstalálkozó, a beszámolók mind kiemelték a korábbiakkal szembeni újszerűségét és már-már történelmi fontosságát. Még az olyan jelképes körülmények is jelentőséget kaptak, mint hogy „első alkalommal rendezték közép-európai fővárosban”, mely ráadásul régen szovjet blokkhoz tartozott, sokan pedig „új korszak kezdetének látják”, melyben Európa biztonsága és területi védelme ismét a NATO fő küldetései közé került. A szervezet főtitkára, Jens Stoltenberg szerint a „mérföldkő jelentőségű találkozón” megszületett határozatok „igazolják Európa és Észak-Amerika összefogását szövetségeseik megvédése érdekében”. Obama amerikai elnök szerint a hidegháború óta ez volt a „legfontosabb pillanat” a szervezet történetében.
A zsúfolt hétvégén sok napirendi téma került terítékre: megállapodtak például a közel-keleti és észak-afrikai partnerállamok segítéséről, az iraki hadsereg fokozott támogatásáról, az afgán haderő és rendőrség helyzetének javítását szolgáló anyagi vállalás növeléséről, valamint az Iszlám Állam elleni harcban való nagyobb részvételről. A NATO és az EU most először adott ki közös nyilatkozatot biztonsági együttműködésről, mely elsősorban a hibrid- és a kiberhadviselés területére vonatkozik (azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az Ukrajnában alkalmazott orosz módszereket – a kormány legitimitásának aláásása dezinformáció, szakadárok bátorítása, hackertámadások stb. révén – ne lehessen a balti államokban is bevetni), valamint az illegális bevándorlás visszaszorítását célzó tengeri műveletekre terjed ki. Ami miatt azonban valóban precedens nélkülinek bizonyult ez a csúcstalálkozó, az az, hogy végre válasz született az elmúlt két év orosz külpolitikájára.
A csúcstalálkozó legfőbb célja annak egyértelművé tétele, hogy a nyugati kormányok, bár továbbra is párbeszédet szeretnének folytatni Moszkvával, készek keményebb fellépésre a más országok szuverenitását fenyegető vagy sértő magatartással szemben. A szervezet keleti tagországai a Krím félsziget 2014-es elcsatolása és a kelet-ukrajnai orosz beavatkozás óta sürgetnek olyan intézkedéseket, melyek fokozottabb védelmet biztosítanak számukra. Az aggodalmakat fokozzák a szomszédos országok – vagy akár a skandináv államok egyidejű – lerohanását szimuláló, olykor 40-80 ezer fős csapatokat megmozgató, rendszeressé vált hadgyakorlatok, valamint az orosz vadászgépek heti szintű berepülései a keleti légtérbe.
2016. 07. 15. (XX/28)
