2002-ben, nem sokkal az amerikai Kongresszus 9/11 vizsgálóbizottsága jelentésének elkészülte után a Bush-kormányzat elrendelte egy, a szaúdi kormány szerepét vizsgáló 28 oldalas fejezet titkosítását.
A dokumentumot a Kongresszus épülete alatt egy védett helyiségben tartották elzárva, egészen múlt péntekig: hosszú hónapok kétpárti lobbitevékenysége után végre megis-merhetővé vált a jelentés tartalma. A CIA igazgatója által fogalmazott oldalak, amelyekre csak „a 28 oldal néven” utaltak, és amelyeket szinte misztikus kíváncsiság övezett, Rijád és a szeptember 11-ei gépeltérítők viszonyát elemzi (a 19 támadóból 15 szaúdi származású volt).
A közel-keleti ország azóta is következetesen tagadja, hogy bármilyen formában terrorszervezeteket támogatna, és eddig az Egyesült Államok kormányzata sem vádolta ezzel hivatalosan – ennek nemcsak az ország energiahordozókban gazdag volta, hanem a katonai szövetség is az oka lehet. A két ország kapcsolata már évtizedek óta az amerikai külpolitika egyik legvitatottabb kérdésköre, amely különösen azóta vált kellemetlenné, hogy az arab tavasz során az Egyesült Államok nyíltan támogatta a hatalmi berendezkedés megváltoztatását sok más, térségbeli országban, miközben szemet hunyt a Szaúd-Arábiában elkövetett súlyos emberi jogsértések fölött.
A kérdéskör érzékenységét jól illusztrálja, hogy amikor a CIA főnyomozójának irodája tavaly júniusban közzétette a szervezet belső jelentését a szeptember 11-éhez vezető hírszerzési hibákról, majdnem a teljes Szaúd-Arábiával foglalkozó részt kihúzták, de a most publikált 28 oldal is sok feketén áthúzott sort tartalmaz – indoklása szerint nemzetbiztonsági érdekeket sértene ezeknek az információknak a megismerhetősége.
A CIA főnyomozójának korábbi jelentéséhez hasonlóan a most nyilvánosságra hozott oldalak céloznak arra az eshetőségre, hogy másként gondolkodó szaúdi hivatalnokok a felső vezetés tudta nélkül is nyújthattak segítséget a támadóknak. A központi kormány érintettségét az is valószínűtlenné teszi, hogy annak Amerika-barátsága miatt az al-Kaida ellenségessé vált vele szemben.
A dokumentum tartalmánál nem kevésbé érdekesek a nyilvánosságra hozatalt megelőző és követő politikai játszmák.
A jelentés kifogásolja, hogy Szaúd-Arábiára szövetséges státusza miatt nem irányult kellő mértékű hírszerzési tevékenység, a potenciális nemzetbiztonsági kockázatok ellenére sem. Pontosan ezt az állapotot igyekezett a szaúdi lobbigépezet megerősíteni a kongresszusi képviselőkben a szavazás előtt: egy több mint száz oldalas prospektust jutattak el nekik májusban, amely az ország terrorellenes tevékenységét részletezi. A kötet három fő területtel foglalkozik: terrorelhárító biztonsági intézkedések, pénzügyi intézkedések, melyek az anyagi támogatásukat próbálják ellehetetleníteni, valamint a mecsetek és iskolák radikalizálódása ellen tett erőfeszítések. A témaválasztás nem a véletlen műve: ez a három fő vád fogalmazódott meg az országgal kapcsolatban.
A Szenátus Hírszerzési Bizottságának vezetői azzal indokolták a dokumentum megismerhetővé tételét, hogy ezek szükségesek a szeptember 11-ével kapcsolatos összeesküvés-
elméletek eloszlatásához. Szaúd-Arábia külügyminisztere is hasonló hangnemben fogalmazott: „Az ügy ezzel le van zárva. Az a meglepetés a 28 oldalban, hogy nincs benne meglepetés”.
Josh Earnest, a Fehér Ház szóvivője szerint, habár ezek az oldalak nem változtatják meg a szeptember 11-ei terrortámadás felelőseiről való korábbi következtetéseket, a nyilvánosságra hozataluk egybevág a kormányzat átláthatóság iránti elköteleződésével.
Az egyetlen kérdés, amely továbbra is ott lebeg az ügy körül, és amelyre Bob Graham, a dokumentum nyilvánosságra hozatalának egyik fő szorgalmazója hívta fel a figyelmet, hogy „többen azok közül, akik hozzájárultak a dokumentum 13 évig tartó titkosításához, azt mondják most, hogy nincs is jelentősége. Ha így van, miért zárták el a nyilvánosság elől annyi éven át?”
2016. 07. 22. (XX/29)
