Az idei szeptember nem alakult túl jól az elmúlt évtizedekben a petrodollár-milliárdoknak köszönhetően a földkerekség legkegyetlenebb és egyben legképmutatóbb vallási diktatúráját high-tech színvonalon fenntartó szaúdi dinasztia számára.
Az ez évi mekkai zarándoklatnak már az előkészületeit is tragédia árnyékolta be. Szeptember második péntekén a mekkai nagymecsetre borult egy toronydaru. A tragédia körülményei több mint hátborzongatóak voltak: mind az időpont (a baleset szeptember 11-én történt), mind pedig az a tény, hogy a daru a Bin Laden-család tulajdonában álló építőipari cégé volt. A pénteki ima idején történt szerencsétlenség mindenesetre újra emlékeztette a világot arra, hogy a valamiért még mindig a nyugati világ szövetségeseként számon tartott monarchia kulcsszerepet játszott az elmúlt évtizedekben a szabad világot fenyegető szunnita hátterű globális terrorszervezetek szellemi és anyagi hátországának biztosításában. (Erről lásd: A globális dzsihád bölcsője. Hetek, 2015. augusztus 19., Lopakodó szalafizmus. Hetek, 2015. szeptember 18., és Londonisztán születése. Hetek, 2015. szeptember 25.)
Menekültügy: a 2,5 milliós hazugság
A nyár végére riasztó dolgok derültek ki a gazdagságát, politikai stabilitását és a királyi ház elképesztő pénzszórását kizárólag olajexportjára építő monarchia kilátásait illetően. A kőolaj világpiaci árának 2014 júniusa óta tartó szakadatlan esése az ellenkező várakozásokkal szemben az idei év első felében csak átmenetileg állt meg; nyártól rendületlenül folytatódott a piaci lejtmenet. (Lásd: Olajszkander. Hetek, 2015. augusztus 19.). Az ok, hogy az amerikai palaolaj-termelés a technológiai fejlődés következtében egyre olcsóbbá vált. Az amerikaiak az utóbbi 5 évben 20 ezer új olajkutat fúrtak, egyharmadával növelve kitermelésüket.
Az amerikai kitermelés költségeit túlbecsülő Rijád OPEC-beli partnereivel 2014 őszétől elképesztő árversenyt diktált a nemzetközi piacon, hogy ellehetetlenítse a tengerentúli konkurencia megerősödését, ám a kockázatos játszma kudarcot vallott. A szaúdi játszma ellehetetlenített ugyan néhány befektetőt, akik Kanadában, az északi sarkvidéken, a Mexikói-öbölben vagy az Atlanti-óceán alatt kutattak drágán kitermelhető olaj után, ám a szaúdi olajdominanciára nézve legveszélyesebbnek tartott amerikai palaolajról kiderült, hogy sokkal olcsóbban kitermelhető, mint amire a szaúdiak gondoltak.
A következmények ma még beláthatatlanok: a Telegraph augusztusban már arról írt, hogy ha a kőolaj világpiaci árának alakulásában nem sikerül fordulatot elérni, Szaúd-Arábia két éven belül nagy bajba kerülhet, egy évtized alatt pedig olyan válság teljesedhet ki, amely alapjaiban rendítheti meg a királyságot.
Közben a jelek szerint az évtizedekig a nyugati hatalmak megbízható szövetségesének szerepét alakító szaúdi monarchia megítélésében is fordulat állt be. Az európai migrációs krízis eszkalálódása nyomán a nyugati nyilvánosságban egyre több bírálat érte Rijádot a szíriai háború elől menekülők iránti tökéletes érzéketlenségéért. A fokozott migrációs nyomás alá kerülő európai országokban egyre többen kifogásolták, hogy az „iszlám szent helyeinek őrzője” szerepében tetszelgő Szaúd-Arábia (a többi Öböl-menti olajállamhoz, Katarhoz, Bahreinhez, az Egyesült Arab Emírségekhez és Ománhoz hasonlóan) egyetlen szíriai menekültet sem fogadott be.
A szaúdi kormány szeptemberben meglepő bejelentéssel állt elő, amely szerint valójában nem kevesebb mint 2 és fél millió szíriai menekültet fogadott be a háború kezdete óta a legnagyobb titokban. A Foreign Policy című folyóirat azonban leleplezte, hogy a 2,5 millió szír menekült befogadásáról szóló szaúdi történet szemenszedett hazugság, az ötletgazda pedig egy, a rijádi kormány által lobbizásért és a fentiekhez hasonló dezinformációk terjesztéséért fizetett amerikai cég (a Podesta és a szaúdi királyság kapcsolatával magyarul az Index foglalkozott az elmúlt időszakban).
2015. 10. 02. (XIX/40)
