Líbia már régóta Észak-Afrika migrációs központja, ahonnan afrikaiak, dél-ázsiaiak és szírek ezrei kelnek útra, hogy túlzsúfolt csónakjaikkal Európába jussanak. Zuwarah városban, mely sokáig az embercsempészek kedvenc „üzletközpontja” volt, szó szerint egyik napról a másikra minden megváltozott, miután augusztus végén a helyi lakosság szemtanúja volt annak, hogy egy több száz migránst szállító csónak a kikötőnél elsüllyedt. A szerencsétlenségben kétszázan haltak meg. A líbiaiakat annyira sokkolta az eset, hogy eldöntötték: lezárják az Olaszországba vezető első számú csempészútvonalat.
Líbiában, ahol Kadhafi hatalmának megdöntése és a polgárháború kitörése óta nincs stabil vezetés, jelenleg két rivális kormány „igazgatja” az országot. A rendőrség évek óta nem működik, így hiába tudták a zuwarahiak, hogy kik csempészik a menekülteket Európába, nincs hatóság, amely felvehette volna velük a küzdelmet. A parti őrség hajóit lebombázták a háború során, és a mai napig csak kis csónakokkal tudnak járőrözni.
Az augusztusi szerencsétlenség után a helyiek tüntetni kezdtek a csempészek ellen, és néhány óra alatt megalakult a „Fekete Maszkosok” elnevezésű milícia, amely elkezdte levadászni az embercsempészeket. Amikor a símaszkot viselő fegyveres csoport tagjai éppen nincsenek „küldetésen”, teljesen átlagos életvitelt folytatnak: vannak köztük tanárok, hivatalnokok és mérnökök is. A lakosság és a milícia együttműködése annyira sikeresnek bizonyult, hogy mindössze tíz nap alatt több tucat embercsempészt sikerült börtönbe zárniuk, így mára egyetlen csempészhajó sem indul a városból Európába. Igaz, ez csak Zuwarahban van így, mert a Maszkosok felbukkanása óta inkább más líbiai városokból, így például Tripoliból indulnak a lélekvesztők az öreg kontinens felé.
Európában eközben már a negyedik uniós csúcstalálkozót hívták össze a migrációs válság miatt, azonban a feszült légkörű vitákon és nyilatkozatháborúkon kívül csak annyit sikerült elérniük a tagállamoknak, hogy úgynevezett „hotspotokat” fognak létrehozni Görögországban és Olaszországban a Lampedusán és Leszboszon működő gyűjtőhelyekhez hasonlóan. A tervek szerint az Európába érkező bevándorlókat a helyszínen regisztrálják, leveszik az ujjlenyomatukat, addig pedig nem mehetnének tovább, míg meg nem születik a kérvényükkel kapcsolatban a döntés.
Olaszország azonban nem szívesen egyezne bele ebbe a megoldásba, mert nem akar „koncentrációs táborokat” üzemeltetni, Görögország pedig attól ódzkodik, hogy Törökországgal együtt járőrözzön a tengeren. A migrációs válság azonban ennél komolyabb feszültségeket is okoz, főleg Kelet-Európában.
A magyar–horvát határ múlt heti lezárása gyakorlatilag azonnal Szlovénia felé terelte a nyugat-balkáni migrációs útvonalat. Szlovénia napok alatt „megtelt”; a kormány vasárnap leszögezte: Ljubljana nem tud korlátlan számú migránst fogadni.
A szlovén belügyminisztérium közölte: Horvátország azt kérte, hogy Szlovénia naponta 5000 menedékkérőt fogadjon, miközben Ausztria azt jelezte, hogy 1500 főnél többet nem tud beengedni területére. „Nem tudjuk korlátlan számban fogadni a migránsokat, ha tudjuk, hogy nem képesek folytatni útjukat” – jelentette ki. Az államtitkár úgy vélte, hogy Szlovénia nem tud eleget tenni a horvát kérésnek úgy, hogy az ne veszélyeztetné a nemzetbiztonságot és az állam zavartalan működését. Ezért csak annyi migránst enged be a területére, amennyi el is tudja azt hagyni.
A hét elején horvát lapok már arról írtak, hogy amennyiben Szlovénia és Ausztria drasztikusan csökkenti a migránsok fogadását, Horvátországnak nincs más választása, mint kerítést építeni Szerbiával és Montenegróval közös határán. A Jutarnji List című horvát liberális napilap kedden arról írt, hogy amennyiben Horvátország lezárja határát Szerbiával, a migránsok nagy valószínűséggel Románia felé veszik az irányt, ahonnét ismét be tudnak majd jutni Magyarország területére, mert erre a határára nem építtetett kerítést a magyar kormány. A zágrábi balközép kormánynak kapóra jön a Szerbiával és Magyarországgal kialakult hidegháború; nemzeti retorikában előzheti meg a jobboldali ellenzék pártjait a javában zajló választási kampányban.
Azonban nem csak a horvát politikusok népszerűsége függhet a migrációs válságra adott választól. Németországban a helyi lakosság, Merkel-közeli politikusok és saját pártjának aktivistái is a kancellár ellen fordultak, mert havonta 150 ezer bevándorló érkezik az országba, a hatóságok pedig képtelenek ekkora tömeget regisztrálni és elszállásolni. A közvélemény-kutatások szerint Angela Merkel támogatottsága 2011 óta nem volt ilyen alacsony.
Merkel azzal próbálja enyhíteni a migrációs nyomást, hogy már Koszovó, Albánia és Montenegró is bekerült a biztonságos országok közé, vagyis a nyugat-balkáni bevándorlókat vissza lehet toloncolni hazájukba, mert nem háborús övezetből érkeznek Németországba. A törvénycsomag nyomán a migránsok a fejenkénti 143 euró helyett kuponokat fognak kapni, aki pedig nem jogosult menekültstátuszra, maximum három hónapig maradhat az országban, és minden juttatást megvonnak tőle a szálláson és az élelmen kívül, amennyiben nem hajlandó önként visszatérni a hazájába.
2015. 10. 22. (XIX/43)
