Szinte azonos időpontban hirdettek ítéletet két nagy visszhangot keltő ügyben Oroszországban és Fehéroroszországban. Előbbiben a Krím megszállása ellen tiltakozó filmrendezőt és társát húsz, illetve tíz év fegyházra ítélték terrorizmus előkészítésének vádjával, utóbbiban viszont éppen amnesztiát hirdettek a politikai foglyoknak. Az ukrán filmrendező, Oleg Szencov és az anarchista Alekszandr Kolcsenko az ítélet kihirdetése után elénekelte az ukrán himnuszt, és bejelentették, hogy az utolsó szó jogán semmit nem kívánnak mondani. Már korábban közölték, hogy felkészültek egy akár húszéves büntetésre is, és az ítéletet mosolyogva vették tudomásul. A vád szerint Szencov és Kolcsenko a Krím orosz megszállásának napjaiban egy Lenin szobor felrobbantását készítették elő, és az orosz biztonsági szolgálat állítólag talált is a tulajdonukban robbanószert.
Ezzel szemben Minszkben virágokkal várták a meglepett arccal érkező korábbi belorusz elnökjelöltet, Mikola Sztatkevicset és öt társát, akiket korábban hat évre ítéltek betiltott tüntetések szervezéséért. Az Amnesty International, amely korábban politikai fogollyá nyilvánította őket, üdvözölte a szabadon bocsátást. Sztatkevics ugyanakkor sietett megnyugtatni mindenkit, hogy Fehéroroszországban még nem köszöntött be a liberális demokrácia: „Szeretném megnyugtatni az oroszokat, hogy Belorusszia nem fordít hátat, és nem megy el, mert az egész gazdaság az orosz olaj továbbértékesítéséből és a más piacokon legkevésbé sem konkurenciaképes termékeink orosz piacon való el-adásából áll.” Lukasenko a liberalizáció imitálásával kiegészítő finanszírozást akar elérni Nyugatról – vélekedik az ellenzéki vezető –, illetve Oroszországot próbálja rávenni, hogy többet fizessen. A Docsgy nevű orosz tévécsatornának nyilatkozva Sztatkevics elmondta: „Semmiféle liberalizáció nem lesz, mert annak első próbálkozásaira ez a rezsim összeomlik.”
Ugyanakkor az orosz Gazeta szerint az októberben esedékes fehérorosz elnökválasztás egybeesik egy mély gazdasági krízissel. Míg korábban Lukasenko lózungja az „Erős és virágzó Belorusszia”, valamint a gazdasági növekedés és a lakosság jóléte volt, addig most a „Független Belorussszia jövőjét” és a „Veszélyben a haza!” jelszavát tűzte zászlajára az elnök, amit az orosz sajtóorgánum egyértelműen Oroszországtól való függetlenedésként értelmez. Korábban a Belorussziát érintő legkomolyabb fenyegetésként az Egyesült Államokat és az EU-t jelölte meg az elnök, most pedig a választás tétjét az orosz oligarcháktól való függetlenség megőrzésében látja. További veszélyt jelent az orosz fogyasztóvédelmi hatóság a belorusz termékek „diszkriminációja” miatt, valamint az esetleges orosz terjeszkedés, amely a Krím annexiója után valós fenyegetésnek tűnik a belorusz elnök számára.
Javában tart a jelöltállításhoz szükséges aláírásgyűjtés.
Lukasenko elnök már az első héten bejelentette, hogy összegyűlt a százezer aláírása, majd az azt követő hetekben további hatszázezer. Az aláírásgyűjtés módszereire jellemző, hogy az állami vállalatok és intézmények dolgozóival a vezetők közölték: mindenki köteles aláírni az ajánlóíveket, különben prémiumra ne számítson, viszont leépítéskor elbocsátásra igen. További meggyőző érv, hogy ha az ellenzék győz, akkor háború lesz, mint Ukrajnában, vagy jönnek az orosz oligarchák, és mindent felvásárolnak, a beloruszokat pedig rabszolgaként fogják dolgoztatni. Aláírásgyűjtésre többnyire fiatalok vállalkoznak társadalmi munkában, amivel a patriotizmusukat tudják bizonyítani. A tanítási szünetben az „ország jólétéért” végzett munkával érdemelhetik ki a jó ajánlást a Fiatalok Szövetségétől, ami hozzásegít a jobb munkahelyek megszerzéséhez.
A korábbi választások során a belorusz elnök jól bevált taktikája szerint egy–másfél évvel a kampány előtt Oroszországtól, az IMF-től és Venezuelától származó hitelekkel felpumpálták a béreket és a nyugdíjakat, és ez a jólét általános növekedésének illúzióját keltette az országban. Eközben a gazdaság teljesítménye nem változott, viszont az olcsó orosz energiahordozók és a belorusz termékek felvásárlása miatt a lakosság életszínvonala érezhetően javult. 2014 után azonban a rubel gyengülése miatt az orosz vásárlóerő visszaesett, az orosz gazdasági esés magával rántotta a beloruszokat is. A jólét növelésére irányuló lózungok inkább fricskának tűnnének, mint komoly politikai mondandónak, ezért az elnök saját hatalmának megőrzéséért új ellenségképet keresett, amivel szemben egyedül képes megvédeni az országot: az oroszokat. És Ukrajna intő példaként áll minden volt szovjet köztársaság előtt.
2015. 09. 04. (XIX/36)
