Az új doktrínát a Hadiflotta Napja alkalmából rendezett parádé napján, Baltijszkban hozták nyilvánosságra a Gorskov Admirális hajó fedélzetén. Ismertetését Vlagyimir Putyin ezekkel a szavakkal kezdte: ennek a bonyolult dokumentumnak az elsődleges célja, hogy biztosítsa Oroszország egységes, következetes és hatékony tengeri politikáját, amely az állam érdekeit hivatott megvédeni. A doktrína elsősorban a NATO-nak arra a politikájára adott válasz, mellyel katonai infrastruktúráját Oroszország határaihoz közelebb kívánja telepíteni.
A dokumentum egyszerre határozza meg Oroszország hosszú távú polgári és haditengerészeti stratégiáját az atlanti-, a csendes-óceáni, az északi-sarki, az indiai-óceáni térség, a Kaszpi-tenger és az Antarktisz területén. Ezen belül is kiemelt szerepet kap az Északi-sark és az Atlanti-óceán térsége, elsősorban a fenyegetésként felfogott NATO-jelenlét miatt. Ezen túlmenően a Krím annektálása után célként jelenik meg a félsziget bekapcsolása a gazdasági vérkeringésbe – a csatlakozás eufóriáját követően ugyanis sok helyen 80 százalékra emelkedett a munkanélküliség, és a korábbi évi hatmilliós turistaáradat is egymillióra esett vissza idén, miután a várt orosz turistahullám elmaradt. A Krím félsziget 2014-es annektálása részben a szevasztopoli bázis orosz ellenőrzésének biztosítását szolgálta – Oroszország ugyanis a Szovjetunió szétesése óta Ukrajnától bérelte a hadiflottájának állomáshelyül szolgáló kikötőt.
A dokumentum fő kidolgozója és bemutatója Dmitrij Rogozin miniszterelnök-helyettes, aki kiemelte az Arktisz jelentőségét az oroszok számára: egyfelől ebből az irányból szabad a kijárás az Atlanti- és a Csendes-óceánra, ezért 2017-ben, 19-ben és 20-ban három atommeghajtású jégtörőt terveznek üzembe helyezni a térségben. Másfelől pedig az ásványokban gazdag kontinentális talapzat értékeit is ki akarják aknázni, bár Rogozin kifejtette, hogy nemcsak a kitermelést kívánják megvalósítani, hanem meg is őrzik az utókor számára – bármit jelentsen is ez. A tavaly elkészült katonai doktrínával együtt nyilvánvalóvá vált, hogy Oroszország a Krímhez hasonló módon, orosz nemzeti érdekekre hivatkozva, az Északi-sarkra is igényt tart.
Az északi flotta fejlesztésén túlmenően a Távol-Kelet is fontos szerepet kap Oroszország tengeri terveiben, elsősorban a kínai baráti kapcsolatok fejlesztésén keresztül, valamint kiemelt szerepet szánnak a folyamatos földközi-tengeri jelenlét megerősítésének. Andrej Florov, a Fegyverexport című kiadvány főszerkesztője a Kommerszant magazinnak nyilatkozva elmondta: a dokumentumnak főleg deklaratív jellege van, és elsősorban nem belső, hanem külső „fogyasztásra” készül, technikai szempontból ugyanis nagyon kicsi a befolyása. A már folyamatban lévő hajóépítések folytatódnak, de komoly változásokra nem kell számítani a flotta bővítése szempontjából. A dokumentum jelentősége kisebb a tavaly elkészített katonai doktrínához képest, és kétséges, hogy a NATO emiatt megváltoztatná alapvető dokumentumait.
2015. 07. 31. (XIX/31)
