hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Öt napot kaptak a görögök a megegyezésre
Sarokba szorítva

2015. 07. 19.
Nem sok barátja maradt a görögöknek az eurózóna miniszterelnökei között – ha azonban nem állapodnak meg július 20-ig, azaz két héten belül, az Égei-tengeri ország végleg ki is kerülhet az eurózónából. Ötnapos ultimátumot kapott az új pénzügyminiszter, hogy kivitelezhető terveket tegyen az asztalra. Ha nincs megállapodás, nincs segítség, és a görögöknek már most sincs egy fillérjük sem. A grexit azonban nem biztos, hogy akkora tragédia volna az országnak, mint amekkora problémát okozhat az uniónak, ha beindítja a dominóeffektust a billegő államokban.

A vasárnapi népszavazáson 60 százalékos győzelmet arattak a hitelezők által elvárt megszorításokat ellenzők. Az viszont bizonytalan, hogy ez most erősíti vagy gyengíti-e Alekszisz Ciprasz kormányfő pozícióját a tárgyalásokon. A közvélemény-kutatások szerint a nemmel szavazók is tudják, hogy igen kemény idők köszönthetnek az országra. Egyesek már a 2002-es argentin államcsőd után kialakult zavargásokat, acéllemezekkel lezárt bankajtókat vizionálják, amiből a dél-amerikai ország a mai napig nem tudott teljesen talpra állni.
Úgy tűnik, lélekben már a 18 eurózóna-tagország vezetői is készen állnak Görögország kilépésére. A sajtó nem foglalkozik olyan mértékben a lett vagy a szlovák miniszterelnök nyilatkozataival, holott egyértelműen látszik, hogy hozzájuk képest a németek udvariasnak és visszafogottnak minősülnek. A komoly reformokat keresztülvivő országok, mint Finnország, Hollandia, Észtország vagy Ausztria, kevés empátiát éreznek az egyelőre épkézláb javaslatok nélkül Brüsszelbe utazott Alekszisz Ciprasz és kormánya felé. Pedig ha Ciprasz és a lemondott Janisz Varufakisz helyett a pénzügyminiszteri posztra kerülő Euklidisz Cakalotosz nem áll elő kivitelezhető reformtervekkel, amelyeket aztán véghez is visznek, a július 10-én visszafizetendő rövid távú államkötvényekre, és a július 20-án esedékes Európai Központi Banki kölcsönre (összesen 5,2 milliárd euró) nem lesz fedezet, ami egyet jelent a görögök kizárásával az eurózónából.
Jelen pillanatban úgy néz ki, hogy elég kevés a lehetőség a megállapodásra, ugyanis a görögök legfőbb igénye a gyors pénz mellett az adósságelengedés, és arra sem hajlandók, hogy a jelenleg 13 százalékos turisztikai és gasztronómiai általános forgalmi adót 23 százalékra emeljék, ahogy azt Brüsszel elvárná. Sőt, a nyugdíj- és a szociális kiadások csökkentését is a távoli jövőbe tolná el a görög kormány.
A nép pedig nem támogatja a további „bőrlehúzást”, sokkal inkább vonzó számukra a drachma újra bevezetésével együtt felvillantott gazdasági függetlenség lehetősége – ezt mutatta a népszavazási plakátokon vámpírként ábrázolt Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter képe is.
Az eurózóna kormányfői ugyancsak nem tartanák tragédiának, ha a görögök kiszállnának az övezetből annak ellenére, hogy ezzel akár megindulhat a lavina a nehézségekkel küzdő országok kilépését illetően. A lett miniszterelnök szerint „ha a rendszer egy eleme nem működik jól, akkor ennek az eltávolítása nem károsítja a rendszert, sőt. Akár pozitív is lehet a hatása.” A finn pénzügyminiszter, Alexander Stubb pedig elmondta, hogy ha elengednék a görögök adósságát, amire azok apellálnak, a finneknek költségvetésük tíz százalékát kellene leírniuk emiatt, amire nem hajlandóak. Így aztán Ciprasz lényegében senkinek a támogatására nem számíthat a tárgyalásokon – nagyon úgy tűnik, hogy ultimátumot fognak kapni, és ha nemet mondanak, amire igen nagy az esély, a hónap végére eggyel kevesebben lesznek az eurózóna tagállamai.
Fontos kérdés, hogy ha nem lesz megállapodás, és a görögöknek vissza kell térniük a drachmához, az valóban akkora katasztrófát jelentene-e, ahogyan azt most egyesek látják. Az Oxford Economics legújabb tanulmánya szerint a drachma még jót is tehet a görög gazdasággal. Átmenetileg ugyan jön a bankcsőd, a közszolgáltatások és az alapvető fogyasztási cikkek hiánya, de a tehetősebb réteg már így is nagyjából kimenekítette az országból a pénzét – mintegy 30 milliárd eurót, amely jelenleg külföldi bankokban pihen, vagy nem készpénzes megtakarítási formákban van elhelyezve –, így nagy veszteség nem érheti őket, ha újra a drachma lesz a görög fizetőeszköz. Még akkor sem, ha
a bevezetett új pénz legalább 55 százalékkal ér majd kevesebbet, mint most az euró. Az Oxford Economics szerint azonban, mivel Görögország több külföldi megtakarítási eszközzel rendelkezik, mint amennyivel összesen tartozik a külföldi befektetőinek, a nem drachmában tartott megtakarítások értékének növekedése mintegy 10 milliárd eurós pluszt eredményezhet.
Ha a rövid távú nehézségek ellenére a saját fizetőeszköz újbóli bevezetése gazdaságélénkítő hatással bír – amit az elemzők abban az esetben lehetségesnek tartanak, ha a kezdeti időszakban a görögök és a többi európai ország közötti kereskedelmi kapcsolatok nem változnak, és a görögök ugyanúgy képesek lesznek exportálni és importálni, ahogy most –, akkor ennek a dolognak sokkal súlyosabb következménye lehet az európai föderációs politikai irányra, mint magukra a görögökre. A többi eurózóna-tagállam, amelyek vért izzadva nyögik ki a valutaunió által megkövetelt reformokat, látva a görögök esetleges sikerét maguk is megfogalmazhatják arra vonatkozó igényüket, hogy legyen újra líra, peseta vagy schilling, ha ennek a nagyobb függetlenség és hosszú távon a gazdasági fellendülés lehet a következménye. Ezt azonban a jelenlegi uniós politikai irány semmiképpen sem támogatja, ezért is nagy kérdés, hogy milyen döntés születik a pénzügyminiszterek vasárnapi csúcstalálkozóján.
A görögök más szempontból is igen fontosak az Európai Unión belül. Kelet felé ők jelentik Európa kapuját, és mint a demokrácia bölcsője, kulturális szempontból is igen fontosak a kontinens számára. Ha a drachma újra visszakerül a képbe, az az egyesült Európáról szőtt álmok beteljesedését is elhalaszthatja. Mindezek mellett a jelenleg igen nagy gondot jelentő menekültügyi krízis miatt is nagyon fontos, hogy a görögökkel jó legyen Európa kapcsolata.

Újabb világválság a láthatáron?

Miközben a nyugati világ a görög válsággal van elfoglalva, egy potenciálisan sokkal súlyosabb pénzügyi dráma van kibontakozóban a világ másik felén. Egyes körökben már egyenesen a nagy gazdasági világválságot kirobbantó tőzsdekrachra utalva „Kína 1929-éről” beszélnek. Az utóbbi három hét során a pánikba esett befektetők  a görög GDP tízszeresének megfelelő összeget vontak ki  a kínai tőzsdéről. Bár normál esetben ez a hír mindenhol az újságok címoldalán szerepelne, a görög dráma szemmel láthatóan teljesen elterelte a figyelmet Ázsiáról. Pedig már 2200 felett van azon részvények száma, amelyekkel nem lehet kereskedni a kínai piacon, a hét közepén már a kínai részvények 51 százalékára nem lehetett üzletet kötni. A piacon pánikhangulat tört ki annak ellenére, hogy a kormány és az értékpapír-felügyelet bejelentéseket tett, miszerint igyekeznek megfékezni a tendenciát. A jelek szerint ezzel csak tovább fokozták a zavart, és tovább nőtt az irracionális eladások száma.  Az 1929-es párhuzam nemcsak nyugtalanító, de reális is: a több mint egy évtizedes elképesztő növekedés, vagyonteremtés révén Kína ma hasonló helyzetben van, mint a húszas évek elképesztő fellendülése utáni Amerika. Mindkét esetben megfigyelhető volt a hitelezés nagyon gyors bővülése is. Kína most tulajdonképpen még a fantasztikus amerikai húszas éveket is túlszárnyalta. A hitelfelvételek és  a tőkeáttételes kereskedés (margin trading) fontos szerepet játszottak a helyzet kialakulásában. További hasonlóság, hogy a kínai tőzsde fellendülése óriási és hasonlóan spekulatív jellegű ingatlanpiaci buborékkal párosult. Párhuzamok fedezhetők fel a makrogazdasági háttérben is: a húszas évek Amerikájában sokan költöztek be a nagyvárosokba, hogy a gyorsan növekvő ipari szektorban jövedelmező munkát találjanak. Az acélgyártástól kezdve az autóiparon át az új technológiákig minden fejlődésnek indult, ami arra ösztönözte a háztartásokat, hogy az iparba fektessenek be a busás profit reményében. Kínában hasonló, de gyorsabb ütemű ipari fejlődésnek lehettünk szemtanúi: az ország nagyobb fejlődésen esett át az utóbbi évtizedekben, mint bármely más ország eddig a történelem során.  A Sanghai Composite index 30 százalékkal esett a június  12-ei csúcsértéke óta, amit egy rekordot jelentő nyolc hónapos növekedés előzött meg. 1992 óta az utóbbi három hét volt a leggyászosabb időszak a kínai tőzsdén.  A piacok idegesen reagálnak az eseményekre, a német  autógyártók részvényeinek árfolyama is esésnek indult.  A kereskedő cégek is megszenvedik a tőzsdei lufi kidurranását. Mivel az esés ennyire meredek volt, a kínai szabályozószerv bejelentette, hogy kivizsgálja a körülményeket, mivel az abnormális piaci mozgások mögött egyes állítások szerint az áll, hogy néhány külföldi befektető shortolással szándékosan viszi le az árfolyamokat. (Munkatársunktól)

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!