„Az Egyesült Államok soha nem volt és nem is lesz háborúban az iszlámmal” – ígérte Barack Obama közvetlenül hivatalba lépése után, 2009 áprilisában Ankarában a török parlamentben. Michael Oren volt washingtoni izraeli nagykövet a Foreign Policy magazinban írt cikkében összegyűjtötte, hogy mi minden következett ebből a tételmondatból az elmúlt hat és fél évben.
Sokan meglepődtek azon, hogy idén januárban a Charlie Hebdo szerkesztősége és a kóser szupermarket elleni terrortámadás után miért nem utazott el Barack Obama Párizsba a nemzetközi szolidaritási tömeggyűlésre. Az elnök még ahhoz sem járult hozzá, hogy a rendezvényen Eric Holder igazságügy-miniszter részt vegyen, aki amúgy éppen a francia fővárosban tartózkodott. A bojkott tudatos volt: Obama nem értett egyet azzal, hogy a demonstráció szervezői nem tagadták le a tényt, miszerint a párizsi terrortámadás elkövetői muszlimok, az áldozatok egy része pedig zsidó volt. Az amerikai elnök világképébe ez nem fért bele, ezért kijelentette: a gyilkosok „erőszakos fanatikusok voltak (...) akik véletlenszerűen lövöldöztek az áruházban”.
A Fehér Ház szóvivője, John Ernest az újság-íróknak még szájbarágósabban elmagyarázta, hogy az áldozatok „nem azért haltak meg, mert azok voltak, akik, hanem azért, mert véletlenül éppen ott voltak”. Mindegy, hogy ez az állítás mind a tényeknek, mind a terroristák nyilatkozatainak ellentmondott, az Obama-doktrínába nem illett bele az, hogy muzulmán radikálisokat az iszlám és a közel-keleti konfliktus zsidók meggyilkolására motiválhat.
2015. 06. 26. (XIX/26)
