A hadsereg és a rendőrség blokád alá vette Kumanovo Divo nevű városrészét, ahol a Tanjug hírügynökség szerint folyamatos tűzharc folyt a hétvégén. Lezárták az odavezető utakat, így a tudósítók sem tudták pontosan, mi történik. Kumanovo többi részében viszonylagos nyugalom volt, az élet a megszokott kerékvágásban folyt.
A harcokban hat rendőr meghalt, harmincan megsérültek, de azt, hogy a másik oldalon kik és miért harcoltak, csak találgatni lehetett. Hétfőn Gordana Jankulovszka belügyminiszter „terroristáknak” nevezte a támadókat, és Macedóniában kétnapos gyászt hirdettek a történtek miatt. A hatóságok szűkszavúan tájékoztattak az esetről, a macedón belügyminisztérium csak annyit közölt a szombaton indult akcióról, hogy korábban szerzett értesülések alapján hadműveletet indítottak egy 50-70 fős, főleg albánokból álló fegyveres csoport ellen, amely állami intézményeket akart megtámadni. A vegyes lakosságú városban már régebben is több összecsapás volt albán fegyveresek és a macedón katonaság között, ezeknek néhány évre az albánok és Szkopje közötti 2001-es békemegállapodás vetett véget.
Két hete a macedón kormány azt állította, hogy magukat a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK) tagjainak nevező fegyveres támadók foglaltak el rövid időre egy határállomást az ország albán többségű északi részén. Ezt Koszovón és Albánián kívül a macedóniai ellenzék is kétségbe vonta, ők inkább azt gyanították, hogy a miniszterelnök, Nikola Gruevski (képünkön fent) kitalációjáról lehet szó, hogy elterelje a figyelmet a súlyos belpolitikai válságról – mondja lapunknak Zoran Dimitrievic újvidéki politológus. A máig nem csillapodó macedón politikai botrány azért robbant ki januárban, mert Gruevski miniszterelnök azzal vádolta meg az ellenzéki vezért, hogy külföldi titkosszolgálati segítséggel puccsot tervez ellene (Lehallgatott ország. Hetek, 2015. március 20.). Gruevszki szerint
Zoran Zaev azzal zsarolta meg őt, hogy a kormányát besározó, külföldi titkosszolgálatok által rögzített hangfelvételeket hoz nyilvánosságra – magyarázza a macedón belpolitika mozgatórugóit Dimitrievic. Az ellenzék persze tagadta a puccsterveket, és nem áll el a birtokukban lévő kompromittáló felvételek közlésétől. Azóta sorozatban jönnek elő a kormány számára kínos információkkal. A miniszterelnök, a nemzetbiztonsági vezető és más magas rangú tisztviselők között rögzített beszélgetések hangfelvételei állítólag a bíróság és a sajtó befolyásolási kísérleteiről szólnak. Az egyik kulcsszereplő az afféle árnyék-titkosszolgálatot vezető Saso Mijalkov, aki egyúttal a kormányfő unokatestvére is. Az ellenzék állításai szerint a kormány széles körben hallgatott le újságírókat, ellenzékieket és egyházi vezetőket, összesen vagy
20 ezer embert.
Az albán–macedón összetűzések nem új keletűek, de a probléma három éve eszkalálódott igazán. A 2012-es év nyilvános provokációkkal kezdődött – a januári korángyalázás, majd az erre adott válasz, a templomégetés erősen beárnyékolta a balkáni ország európai integrációs törekvéseit. A macedón kormány és a vallási vezetők nyugalomra intették ugyan a hívőket, de Albániában egyre erősödtek a nacionalista politikai szervezetek, amelyek mára már nyíltan követelik Kumanovó és másik két település Koszovóhoz való csatolását, és követeléseiket készek akár fegyverrel is érvényesíteni.
2015. 05. 15. (XIX/20)
