Edward Blum, a Virgina állambeli Alexandriában működő Projekt a Fair Képviseletért elnevezésű alapítvány vezetője szerint az általuk indított per csak az első része annak a sorozatnak, amelyet országszerte a felsőoktatási intézmények ellen terveznek. Céljuk, hogy a főiskolákon és az egyetemeken szűnjön meg a jelenlegi gyakorlat, miszerint a felvételi eljárás során a végső döntést nagymértékben a jelentkező származása határozza meg. Az alapítvány a keresetet azoknak az ázsiai hallgatóknak a nevében nyújtotta be, akiket etnikai hovatartozásuk miatt nem vettek fel jobb egyetemekre. Ezzel szemben mind a Harvard, mind az Észak-karolinai Egyetem hangsúlyozta, hogy a felvételi eljárásukban semmi szabálytalan nincs, és teljesen harmonizál az Egyesült Államok törvényeivel. A Harvard azzal érvel, hogy a céljuk nem más, mint hogy a hallgatók összetétele a lehető legvegyesebb legyen.
Blum szerint viszont a diákok etnikai összetételének mesterséges egyensúlyban tartása törvényellenes. A szintén általa, 2008-ban a Texas Egyetem ellen indított per egyébként, immár másodszor, az amerikai Legfelsőbb Bíróság előtt van. Az eljárásra azért került sor, mert a felsőoktatási intézmény akkor is származási alapon utasított el egy, egyébként magas felvételi pontszámot elért fehér hallgatót, Abigail Noel Fishert. A jelenlegi rendszerben az egyetemek ugyanis az ázsiaiak mellett a fehérektől is jobb teljesítményt várnak el, mint más etnikumoktól. Egy 2011-es felmérés szerint a Wisconsin Egyetemen az elérhető 1600 pontból 1370-et kellett elérni egy ázsiai amerikai jelentkezőnek, 1340-et egy fehérnek, míg egy latin-amerikai származásúnak 1250, egy afroamerikainak pedig 1190 is elegendő volt a bekerüléshez.
Az Emberi Jogok Hivatala 2012-ben szintén egy ázsiai amerikai jelölt esetének a kivizsgálására kényszerült, akinek a felvételét indiai származása miatt utasította el egymás után a Harvard és a Princeton Egyetem, annak ellenére, hogy a diák kaliforniai gimnáziumának egyik legkiválóbb tanulója volt. A kínai amerikai Jian Li szintén a Princeton ellen nyújtott be keresetet etnikai alapon való diszkrimináció miatt. Lit, aki a 2400 pontos felvételin csak 10 pontot veszített, négy elitegyetem is, köztük a Princeton, a Harvard és a Stanford is elutasította. Végül a Yale-re bekerült, majd 2010-ben a Harvardon diplomázott.
A numerus clausus etnikai alapon való alkalmazása a patinás amerikai egyetemeken nem új keletű. A jelenlegi helyzetet sokan az 1920-as évekhez hasonlítják, amikor is az egyetemek által meghatározott limit miatt néhány év alatt felére csökkent a zsidó származásúak aránya. A legdrasztikusabb diszkrimináció a Princetonon volt, ahova az
afroamerikaiak egészen 1945-ig a lábukat sem tehették be, és ahol a zsidó hallgatók arányát két százalékban maximalizálták.
Ma az ázsiai populáció van a célkeresztben. Annak ellenére, hogy az elmúlt 20 évben az egyetemista korú ázsiai amerikaiak aránya közel megduplázódott, ugyanezen időszak alatt sem a Harvardon, sem más elitegyetemen nemhogy nem nőtt, hanem inkább csökkent az arányuk. A kevés kivétel közé tartozik a neves Caltech, Kalifornia műszaki egyeteme, amely szigorúan válogat a jelentkezők között, de ezt etnikailag semleges alapon teszi. Ezért ott az ázsiai hallgatók aránya párhuzamosan nő az ázsiai amerikai populáció növekedésével. A 2010-es népszámlálás szerint a távol-keleti származásúak az amerikai lakosság 5,6 százalékát alkotják, és közülük a 25 évnél idősebbek felének van főiskolai végzettsége, ami az amerikai átlag kétszerese. Ehhez képest alacsony, csak 15-17 százalékos az elitegyetemeken tanulók aránya.
Újabban a magánegyetemek mellett a megnyírbált költségvetésű állami felsőoktatási intézmények, mint a Kalifornia Egyetem is csökkentik az ázsiai amerikaiak felvételét. San Diegó-i karain ugyanis inkább Kínából érkező hallgatókat fogadnak, akik az amerikaiakkal szemben kétszeres tandíjat fizetnek.
2014. 11. 28. (XVIII/48)
