hetilap

A volt boszniai szerb elnök ügyvédje szerint Radovan Karadzsics nem tudott a Srebrenicában zajló mészárlásról, ezért nem lehet őt népirtás miatt fele­lős­ségre vonni. Maga Karadzsics azt hangoztatta, hogy a bíróság nemcsak felette, hanem az egész szerb nép felett ítélkezik. A pert rengetegen kísérik figyelemmel Szerbia-szerte, és a politológusok szerint régi sebeket tép fel a hágai tárgyalás, amire a volt elnök tudatosan törekszik.
Az öt éve tartó tárgyalás végén Alan Tieger ügyész nyolcvanezer oldalnyi perirat, tízezer bizonyíték és több mint kétszáz tanú kihallgatása alapján egyértelműnek találta a vádlott felelősségét az etnikai tisztogatásban, a srebrenicai népirtásban, illetve Szarajevó 43 hónapig tartó, ötezer civil halálos áldozattal járó ostromában. Zoran Dimitrovics szerb politológus folyamatosan figyelemmel kísérte a Hágában zajló pert, amely véleménye szerint nem csak a múlt pontos feltárásáról szól. Valójában két eszme, az európai humanista világ és a balkáni büszke, nemzeti identitást mindenek fölé helyező felfogás küzdelme zajlik – fejti ki Dimitrovics a kérdésünkre.
A volt elnök felfogása szerint a szerb nép felsőbbrendű, ezért azon cselekedeteknek, amelyek ezt az eszmét szolgálják – legyenek bármilyen kegyetlenek is – a jogossága igazolt, el­kö­ve­tőik nem vonhatók felelősségre. A politológus arra is emlékeztet, hogy az etnikai feszültségektől terhelt, az egykori Jugoszláviát szétszakító konfliktusok
sorozata tulajdonképpen vallásháború volt. A szerb nemzetben pedig a török idők óta erősen él a muzulmán világ elleni gyűlölet, így Karadzsics tetteit nem európai szemmel mérik a Balkánon. Ráadásul a boszniai muzulmán enklávé egyre radikálisabb, egyre több fiatal dzsihádista harcos kerül ki a radikális nézeteket oktató vallási iskolákból,
a medrészekből, így igazoltabbnak látszanak a kilencvenes évek etnikai konfliktusai során elkövetett rémtettek.
Jovan Starics történész szerint Kara­-dzsics a multietnikus Bosznia-Hercegovina etnikai megtisztítása érdekében ténykedett, a hivatalos Belgrád teljes támogatása mellett. „Elképesztő igényei voltak Karadzsicsnak – mondja a történész lapunknak. – Bosznia-Hercegovina területének 65 százalékát követelte a Szerb Köztársaságnak (a békekötést követő jelenlegi 49 százalékkal szemben), ahol a muzulmánoknak és a horvátoknak nem lehetett maradásuk.
Ezt a vágyálmát még legnagyobb szövetségese, Slobodan Milosevics is kinevette ugyan, de ugyanakkor minden eszközzel támogatta a megvalósulását. Így került a képbe Ratko Mladics tábornok is, aki végig Milosevics elnök utasításait követte, nem túlságosan kedvelve Karadzsicsot. Talán ezzel is magyarázható az, hogy a Karadzsics per során a szintén Hágában raboskodó Mladics nem tett tanúvallomást egykori főnöke mellett – mondja a történész.
A védelmet ellátó Peter Robinson szerint „a legcsekélyebb bizonyítéka sincs annak, hogy Karadzsics eltervezte vagy elrendelte volna a foglyok kivégzését, vagy egyáltalán tudott volna róla”.
Az ügyvéd szerint a Srebrenicában zajló vérengzés titokban folyt, és a per során nem nyert bizonyítást, hogy Karadzsicsnak szándékában állt volna kiirtani Bosznia teljes lakosságát, ami viszont feltétlenül szükséges ahhoz, hogy elítéljék nép­irtás címén. Robinson rámutatott: a védelem 26 tanúja támasztotta alá azt, hogy Karadzsics nem tudott a srebrenicai népirtásról, viszont a bíróság előtt megjelent tanúk egyike sem állította az ellenkezőjét. Az ítélethozatal legkorábban jövő nyáron várható.

Illegalitásban

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek