A két brit vezető történelmi módon még arra is hajlandó volt, hogy lemondjanak szokásos heti parlamenti vitájukról, és helyette Skóciába utazzanak, hogy az „Együtt jobb” szlogen alatt gyülekező Egyesült Királyság párti erőket támogassák. Úgy fest, a britek számára élet-halál kérdésről van szó: Cameron egyenesen arra kérte szenvedélyes hangú beszédében a skót népet, hogy „ne temessék el” az Egyesült Királyságot csütörtökön Boris Johnson londoni polgármester pedig a Telegraph hasábjain azt fejtegette, hogy a „katasztrófa” után – amely szerinte rosszabb lesz, mint az amerikai kolóniák elszakadása 1776-ban – mindkét oldalon csupán zombik fognak maradni. Cameron a Daily Mail oldalain üzent a skótoknak: „az Egyesült Királyság többi része kétségbeesetten akarja, hogy maradjatok”. Az észak-ír miniszterelnök már korábban egy családtag elvesztéséhez hasonlította az esetleges szétválást, Carwyn Jones, Wales munkáspárti kormányfője pedig arra figyelmeztetett, hogy ha néhány skót munkáspárti igennel is szavazna, hogy „letépjék a westminsteri tory kormány láncait”, fontos, hogy a szavazók ellenálljanak a szétszakadás utáni „szocialista utópia” ígéretének.
A másik oldalon Alex Salmond és a függetlenség hívei mindent megtesznek, hogy meggyőzzék a választókat az elszakadás veszélytelenségéről és gazdasági hasznosságáról. A Skót Nemzeti Pártnak megalakulása óta legfontosabb törekvése a független Skócia megvalósítása. A ’40-es évek végén 2 millió fő írta alá azt a dokumentumot, amely nagyobb önrendelkezést követelt, de a Skót Nemzeti Párt megerősödéséig semmi nem történt ezen a területen. 1979-ben az SNP végül rákényszerítette a munkáspárti kormányt a népszavazás kiírására, ahol a többség a változás mellett voksolt, de a törvény szerint az összes választásra jogosult polgár 40 százalékának kellett volna támogatnia a kezdeményezést. (Most viszont egyszerű többség is elég lesz.) Miután 2011-ben teljes többséget szerzett a Skót Nemzeti Párt, végre kiírhatták a népszavazást. Salmond és a nemzeti oldal számára tehát egy hosszú küzdelem diadalmas végét jelentheti a csütörtöki nap: nem véletlen, hogy a kormányfő elzárkózik az egyre nagyobb autonómiát és gazdasági támogatást ígérő kétségbeesett brit közeledések elől.
Pedig az elszakadás sokáig tündérmesének tűnt az egész világ számára, olyan kérdések miatt, mint az EU-tagság, a brit font vagy a közös államadósság rendezése. Az SNP azonban már tavaly kiadott Skócia Jövője címmel egy 670 oldalas tervet, amelyben részletekbe menően próbálták eloszlatni a lakosság aggodalmait, még arra is kitértek, hogy bár a BBC-t egy nemzeti vállalattal váltanák fel, de továbbra is megőriznék vele a szoros kapcsolatot, hogy a skót nézőknek ne kelljen nélkülözniük a Dr. Who vagy az Eastenders legújabb epizódjait. Cameron és a britek azonban arra figyelmeztetnek, hogy ha a sorozatokat tovább élvezhetik is, de az EU-tagságtól és a brit fonttól elbúcsúzhatnak, mivel az „nem CD-gyűjtemény, amin váláskor a felek megosztoznak”. Ha a skótok véget vetnek a 307 éves uniónak, az örökre véget ér, nem kapnak újabb esélyt. (Kapcsolódó cikkünk a 32. oldalon)
2014. 09. 12. (XVIII/37)
