Az Emberi Jogokért Észak-Koreában elnevezésű washingtoni székhelyű szervezet Észak-Korea rejtett gulágjai című jelentése valószínűsíti, hogy a 22-es tábor lakóinak nagy része a tábor 2012 decemberében történt felszámolása során éhen halt. Az ország észak-nyugati részén elhelyezkedő, mintegy 200 négyzetkilométernyi tábornak korábban 30 ezer rabja volt, felszámolásakor azonban már csak 3000 elítélt maradt. A Dél-Koreába menekült egykori elítéltek megerősítik ugyan, hogy a tábor felszámolása előtt mintegy 8000 foglyot elszállítottak az ország más lágereibe, majdnem 22 ezer személynek azonban nyoma veszett. Mivel arról, hogy bárkit is szabadon engedtek volna, nincs információ, egyre megalapozottabb a gyanú, hogy a keresett személyek nem jutottak élelemhez, miközben szemtanúk beszámolója szerint az őrök a helyi piacon adták el élelmiszertartalékaikat.
Annak ellenére, hogy Észak-Koreában az elmúlt évben két nagyobb büntetőtábort is bezártak, a mai napig 130 ezer embert tartanak fogva szögesdróttal körülzárt lágerekben. Legtöbbjüket valódi bűn és tárgyalás nélkül, feltételezett vagy képzelt indokkal, leginkább a rendszerhez való hűtlenség miatt ítélték el. Ők a rezsim szerint a „rosszul gondolkodók”, „helytelenül cselekvők” vagy „rossz társaságokhoz” tartozók, akik között nagy számban vannak keresztények is. A dél-koreai Emberi Jogok Nemzeti Bizottságának legutóbbi jelentése szerint a foglyok többsége nem politikai meggyőződése miatt került a büntetőtáborba. Az elítéltek nagy része olyan személy, aki az élelem és munkalehetőség hiánya miatt az országból menekülni próbált, ám a határőrök elfogták őket.
Mivel a kollektív bűnösség elve miatt az elítéltek rokonai is rabságba kerülnek, sokszor egy család három generációja sínylődik a táborokban. Bár Phenjan kitart amellett, hogy az emberi jogokat nem éri sérelem, mégsem ad engedélyt, hogy a Vöröskereszt vagy az ENSZ képviselői a táborokba látogassanak. Azon kevesek, akiknek sikerül a lágerekből megszökni és disszidálni, szívszaggató borzalmakról számolnak be.
A táborok lakosságának 40 százaléka az elégtelen táplálkozás következtében hal meg. A rabok, akiktől napi 16 óra nehéz fizikai munkát követelnek meg, húshoz csak akkor jutnak hozzá, ha békákat vagy patkányokat sikerül megfogniuk. Az éhezés mellett betegségek, a szexuális erőszak, és a mindennapos kínzások illetve kivégzések tizedelik a foglyokat. Ha valaki büntetőtáborba kerül, csak elvétve szabadul ki élve.
A smasszerek gátlás nélkül kegyetlenkednek az elítéltekkel. Kutyákat képeznek ki arra, hogy az általuk kiszemelt áldozatra uszítva azokat szétmarcangolják. A munkatáborokban teherbe esni tilos, ezért a várandós anyákat brutális kínzásoknak teszik ki, amelyeknek mind ők, mind magzataik áldozatul esnek. A táborlakók rendszeres szemtanúi a nyilvános kivégzéseknek, és annak, ahogy a temetetlen halottakat, csontjaikat hátrahagyva, a vadállatok takarítják el.
Ma, amikor a földön bárhol, az emberi jogokat sértő incidensek azonnal kameravégre és az internetre kerülnek, a világtól szinte hermetikusan elzárt Észak-Koreában mindez elképzelhetetlen. Ezért is sürgeti Roberta Cohen, a jelentést készítő szervezet alelnöke, hogy a Vöröskereszt minél előbb kapjon lehetőséget a táborokba való belépésre.
Nagy mulasztás
A hatszoros NBA-bajnok, Dennis Rodman az észak-koreai diktátor, Kim Dzsong Un vacsoravendége volt múlt hét pénteken. A vezér kedvenc csapata, a Chicago Bulls egykori játékosa immár második alkalommal élvezte Phenjan vendégszeretetét. Rodman egyébként az egyetlen amerikai, aki Kim Dzsong Unnal találkozott azóta, hogy 2011. decemberében megörökölte apjától a vezetői széket. Hazatérése után Rodman, aki egyébként a diktátor újszülött gyermekét is kezében tarthatta, elárulta, hogy a koreai csapatot a 2016-os olimpiára felkészítő trénerként várják őt vissza. A találkozó alatt azonban a sportoló elmulasztotta, hogy közbenjárjon Kenneth Bae ügyében. A negyvenégy éves amerikai idegenvezetőt és evangélistát tavaly novemberben, Észak-Koreába való belépése után fogták el, és állították „az állam ellen elkövetett ellenséges cselekedet” vádjával bíróság elé, amely tizenöt év kényszermunkára ítélte. Hazatérése után a Kimet egyébként barátjának nevező kosaras a média kérdésére kijelentette: „Nem az én dolgom, hogy közbenjárjak Bae ügyében. Kérjék erre Obamát! Kérjék erre Clintont!” A rossz egészségi állapotban lévő Bae szabadulásához azonban jelen pillanatban egyedül Rodmanen keresztül vezetett volna az út, Phenjan ugyanis az Egyesült Államok legutóbbi Dél-Korea felett tartott légi manőverére hivatkozva visszavonta Robert King, a Külügyminisztérium követének korábbi meghívását, aki Bae érdekében érkezett volna a kommunista országba. Az eredmény ugyanakkor még Rodman esetében is kérdéses lett volna, hiszen a diktátor nemrég végeztette ki hidegvérrel korábbi szeretőjét, Hjon Szongvol énekest, az országszerte híres Unhusu klasszikus zenekar több tagjával együtt. Szongvol nyilvánosan végrehajtott ítéletére egy állítólag róla készült pornográf videó közzététele miatt kerül sor. A kínai videomegosztóra feltöltött képsorokon azonban csak három nő táncol piros kalapban, vállpánt nélküli topban és rövid szoknyában Elvis egyik dalára. A kihívó tánc ellenére pornográf jelenetnek nyoma sincs a felvételen. Sokak szerint Kim Dzsong Un felesége áll a háttérben, aki egyébként korábban szintén a zenekar tagja volt, és feltételezik, hogy így akart megszabadulni vélt riválisától. A zenekar Szongvollal együtt halálraítélt tagjai ellen Biblia rejtegetése volt vád. A kivégzést végig kellett néznie az elítéltek családtagjainak, akiket bűnrészesnek nyilvánítva, észak-koreai szokás szerint munkatáborba deportáltak.
2013. 09. 13. (XVII/37)
